Fiókbarát/Schubladefreudig

Régen jelentkeztem, de most végre befejeztem egy projektemet.

Ez az ötlet ahhoz a szekrényemhez kapcsolódik, melyet már bemutattam, csak abban a cikkben az ékszertartóról volt szó. 

Amint talán a képen is látszik, a szekrény két felső fiókja igencsak keskeny. Ami belefér, az is fektetve, és előbb-utóbb ide-oda gurulgattak a kenceficék és kütyümütyük. Addig gurultak, míg annyira zavart a káosz, hogy eldöntöttem, megoldom ezt a problémát.

Mostani kedvenc anyagom, a filc adta az ötletet viszonylag merev tartásával... 

Lemértem a fiók magasságát, szélességét és mélységét, majd a filcből csíkokat vágtam és a csíkokat összevarrtam. A készítés közben adta ki magát az anyag, vagyis nem teljesen lett merev. Kihasználva ezt a girbegurbaságát más színt is tettem bele, és különböző formákban varrtam össze a csíkokat. Kicsit Hundertwasserra emlékeztet, bár akkor még színesebbre is csinálhattam volna. Az eredménnyel mégis elégedett vagyok, és most rend van az alacsony fiókban is.

Ich habe mich schon lange nicht mehr gemeldet, aber jetzt bin ich endlich mit meinem Projekt fertig.

Die Idee bezieht sich auf den Schrank, den ich bereits in einem Blogartikel erwähnt habe, nur da ging es um einen Schmuckhalter.

Wie man es auf dem Bild vielleicht sehen kann, sind die zwei obersten Schubladen des Schrankes wirklich flach. Was ich in diese packen kann, kann ich auch nur hineinlegen. Dieser viele Krimskrams rollte natürlich hin und her. Er ist so lange gerollt, bis mich das Chaos gestört hat und mich entschieden habe, das Problem zu lösen.

Mein neuer Lieblingsstoff, der Filz hat mich auf die Idee gebracht…

Ich habe die Höhe, die Breite und die Tiefe der Schublade gemessen aus dem Filz Streifen geschnitten und diese zusammengenäht. Während des Nähens habe ich den Stoff richtig kennengelernt, der war doch nicht so fest. Diese Eigenschaft ausnutzend habe ich auch eine andere Farbe hinzugefügt und die Streifen in verschiedenen Figuren zusammengenäht. Das erinnert mich ein bisschen an Hundertwasser, deswegen hätte ich das noch bunter machen können. Mit dem Ergebnis bin ich aber doch zufrieden und jetzt herrscht Ordnung in der Schublade.

Kétnyelvű sas/Zweiköpfige Adler sind manchmal zweisprachig

Hirtelen vagy megfontolt ötlet-e, nem tudom, de mától kétnyelvű lesz a blogom, hogy a németajkú olvasók is értsék a leírásokat. Szóval még több hibaforrás lesz a szövegben.

Plötzliche oder gut überlegte Idee ist es, das weiss ich nicht, aber ab heute schreibe ich meine Blogseite sowohl auf ungarisch als auch auf deutsch, damit auch meine deutschsprachigen Gäste die Beschreibungen verstehen. Grammatische Fehler sind also bald Stammgäste bei mir.

Fali ékszertartó/ Wandschmuckhalter

Ismét egy régóta keresett ötlet megoldása látható itt. A Toomban vettem ezt az éjjeliszekrény ajtót, csavartam rá pár kampót, meg akasztót, a fekete festék adta neki a peppet, és készen is van az ékszertartó. 


Wieder eine alte Idee wurde hier verwirklicht. Ich habe im Toom diese Schränkchentür gekauft. Dann habe ich Schrauben und Haken daraufgedreht, danach habe ich mit schwarzer Farbe den letzten Pepp gegeben und voilá! der Schmuckhalter ist fertig.

Ez az egyik kedvenc sarkom a lakásban: a nőci-sarok. Két falmélyedés között van, és csak akkor látható, ha elmegy mellette az ember. Már, ha elmegy, mert eddig mindenki megállt mellette, hogy elidőzzön pár percig itt...

Diese Ecke ist meine Lieblingsecke in der Wohnung: die "Chica-Ecke" . Das ist zwischen zwei Wänden, und lässt sich nicht von überall sehen, nur wenn man vorbeigeht. Wenn man überhaupt weitergehen möchte, statt ein Paar Minuten hier zu verweilen...

A filmjelenetes nyaklánc csermákdesign, a magasfeszültség-fülbevaló pedig Flammart. /
Die Kette mit der Filmszene ist von csermakdesign, die Ohrringe mit dem Hochspannungssymbol sind von Flammart.

Csíkos alátét

Ennek a csíkokból összeállított valaminek a leírását itt találtam. Eredetileg szőnyegnek készült, mert már nagyon bosszantott, hogy nem találok lila szőnyeget (ez legyen a legnagyobb bajom az életben). Gondoltam, ha nem tudok venni, akkor megcsinálom magam. A ciki csak annyi az egészben, hogy készítés közben egymás után jöttek elő a problémák:

-bármernnyire is precíz szerettem volna lenni, a csíkok nem teljesen egyformák, és kicsit bénán néztek ki egymás mellett

-az összeillesztés és a ragasztás elég sok időt vett igénybe, és közben a ragasztópisztoly teljesen átforrósodott, a ragasztó össze-vissza folyt (ezt a variációt ki is dobtam, mert randa lett)

-újra nekilendültem egy textilragasztóval, ami nem volt éppen olcsó, és azzal már jobban ment, de:

-ahhoz, hogy tartása legyen a tervezett darabnak, nagyon szorosan kellett a csíkokat egymás után csavarni és sokáig szorítani, hogy a ragasztó hasson, de így is előfordult, hogy ha elengedtem, akkor szétesett a darab, annyira nagy volt benne az ellenerő vagy mi

-ezt úgy oldottam meg, hogy el kezdtem gombostűzni a végeket, de akkor meg a szélek pöndörödtek fel...

Nagy nehezen elértem addig, hogy rá tudjak állni, és ki tudjam próbálni, hogy bírja-e a strapát, ha rendszeresen használjuk. Nem bírta. (Itt elérkeztem egy ponthoz, hogy megfogadtam, először jól átgondolom, hogy valami könnyen elkészithető-e vagy sem, s csak aztán állok neki ekkora hévvel...) Ùgyhogy úgy döntöttem, hogy alátét lesz belőle –annak viszont csini lett.

Tavaszváró

Nálam nyíló virágok helyett egy vastag, meleg duplasál/csősál van a palettán. 

Ìgy jár ugye, aki a popsifagyasztó hidegben elkezd valamit, aztán nem ér rá befejezni. Mondjuk az is igaz, hogy a sál hossza zabálta a fonalat, és a mintát is figyelnem kellett. Ès ha már minta: ezt úgy nevezetem el, hogy “kidőlök a sorból”-minta. 

A színkombináció merész, de nem vagyok a piros-fekete híve, nekem az egy túl egyértelmű kombináció. Egyébként az én világomban a piros és a rószaszín is összefér, de ez nyilván egyén kérdése. Van pl. egy barátnőm, aki szinte mindig piros feketében van, és nagyon illik hozzá, mert karakán csaj. 

Ha viszont most kinézek az ablakon, azt hiszem  a tél és a kötés időszaka nálam befejeződött (bár van még egy boleró-kezdeményem maradék fonalakból, majd meglátjuk…).

Tessék a gyümölcsöt!

Ezt a képregényt, vagy inkább rajzos szociológiai megfigyelést már régebben készítettem, és most találtam meg újra. Imádok régi rajzokat találni és elemezni, hogyan gondolkodtam korábban- mi maradt ugyanolyan, és mi változott.

Ezt a rajzomat azután készítettem, hogy Pestről Kölnbe költöztem, és feltűnt a "kulturális hangnem" különbség. Egyiket sem tartom szimpatikusnak, de érdemesnek tartottam megemlíteni vagy valahol lejegyezni.

Pesten utáltam, ahogy a kofák beszéltek az emberrel; mogorva, ellenséges hang. Németországban pedig a csilingelő túlzás idegesít az őszintétlenségével. Nem tudom, ki hogyan látja ezt a dolgot, nekem így jött le.

Kötött turbán

A segítségeteket kérném. Tudja valaki, hogyan kell turbánt kötni? Valami ilyesmit szeretnék, mint ami a képen van.

Forrás: www.pink.hu

Jubileumi kép

Gyorsan felteszem ezt a munkámat, mielőtt beköszön a Valentinná vált Bálint nap, és giccsessé válna az üzenete.

Szóval ez az első kombinált technikával készült képem: festettem, batikoltam, nyomdáztam, varrtam és ragasztottam. Mikor elkészült, felvarrtam egy kartonra és vatelinnel kitömtem. 

Az eredeti képen a lámpás nyomdázott volt, és tök jól nézett ki, csak amikor felakasztottuk a képet a falra, akkor vettük észre, hogy ferde… Majdnem megütött a guta a férjem nyugtatgatásai ellenére is (a szándék a lényeg, úgy is fújt a szél stb.), és folyamatosan azt néztem, hogy ez bizony görbe. 

Nem volt mese, leszedni, kivenni, kijavítani. Ez utóbbi több időt vett igénybe, mert nem tudtam, hogyan, de aztán úgy oldottam meg, hogy egy vastagabb oszlopot varrtam rá, ami úgy ahogy kitakarja. Felakasztottuk. Ránéztünk messziről: túl tömény a lila. Szóval bosszankodás, szitkozódás, majd ismét leakasztás és lámpabúra varrás. Ez a pár szó nálam hetekbe telett, de azért csak összejött.

Néhány magyarázat a képhez: januárban volt az 5. megismerkedési évfordulónk, és ez volt az ajándékom a férjem számára. A színek, vagyis a fekete, fehér és lila pedig a szoba hangulatához illeszkednek. Sajnos nem sikerült úgy lefényképeznem, hogy a színeket teljesen visszaadjam, szóval nem ilyen sárgás, mint amilyennek látszik. Ùgy látszik a vaku érzékeny a hypora...

De elkészült végre, és passzol hozzánk és a szobához is.

Èrdekes, hogy itt görbének látszik a lámpás, pedig nem az!

"Mi magunk" vászonra lettünk nyomtatva, és pelenkaöltéssel csupán kb. 4 óra alatt varrtam föl a képet.

A köveket elöször festettem, kivágtam és tisztázás nélkül ragasztottam. Nagyon jó hatásuk lett!

A lila értelme

Utálom, hogy nem innen származol

Vagy mi a fenét utál az, aki „külföldi-fóbiás“?

Aki olvassa a blogomat, az tudja, hogy sokat foglalkoztat az előítélet természete és megnyilvánulásai. Ezt a képregényemet régebben készítettem, de csak most jutottam el odáig, hogy beszkenneljem. Pontosabban most lett megint aktuális az életemben.

Még csak két napja voltam (nem laktam, csak nyaraltam!), Németországban, amikor megindult a lavina, és azóta az előítélet szerves része az életemnek. Sajnos. Könnyebb és szebb lenne nélküle, de velem együtt él, mint sok más baktérium is a kezemen, a belemben vagy a párnámon.

A héten ismét volt egy beszólás, ami elintézte a napomat. Nem azért, mert beszóltak. Azt szoktak néha. Hanem, mert nem volt lehetőségem visszavágni, és ez a legfrusztrálóbb. Egyszerűen beszólt, mikor meghallotta, hogy akcentussal beszélek, aztán levágta a telefont (a kinyomta a mobilt kifejezés sajnos nem elég kifejező). Hívjam vissza, és idegesítsem fel még jobban magam? Ugyan. Jön még kutyára dér, nácira külföldi, gyűlöletre magány, ostobára vész. Ha én most nem is, majd az élet elintézi, mit tegyen a gyűlölködővel.

Még egy "nyakfogó"

Kék ajándék 55. like-olónak.

Karácsonyi puhaság

Ès még egy sál Karira. Nagyon szép a mintája, remélem jól látszik. Rájöttem, hogy szeretek mintáknak fantázia nevet adni. Ez itt: Villámként cikázó. Az elején csak SS jeleket láttam benne (bocsánat), de a végén már nagyon tetszett.

"Ide véle!“

Mostanában ez a mondat ugrik be nekem a Karácsonyról. Tudom, hogy most azon kevesek közé tartozom, akik ezzel megbotránkoztatják azokat, akik kitartanak a Karácsony mellett. 

Èn feladtam. Nekem ez, ami folyik sok, bosszantó, rossz útra terelt. Alig várom, hogy kiüresedjenek a boltok (mármint az emberektől, nem az árutól), hogy ne életbevágó legyen a körülöttem élők vásárlása, hogy ne tolakodjanak, hogy ne vegyenek fölösleges kütyümütyüket, hogy befejezzék a karácsonyi dalok játszását a rádióban, hogy ne kelljen nyakattörve rohanni a családhoz, mert úgy “illik”, és várom, hogy kipihenjük magunkat és eltűnjön a giccs. Nézem az embereket, és nem értem őket. Nem is akarom. Ahogy a kölniek mondják: Jeder Jekk ist anders. Vagyis mindenki másként bolond.

Ennek szellemében kívánok sok pihenést és nyugalmat Jézus születésének napján, amiből rekordevési és -ajándékozásos családi ünnepeket csináltunk.

 A kép az idén elhunyt komikus, Loriot "Német karácsony" c. filmjéből való. Èrdemes megnézni!

Vatelin-traktor és a fotógömbök

Avagy az idei ajándék termés:

Traktorszerető unokaöccsnek egy "saját" traki:

Képek a gömbben: Családtagok régi és a másik oldalán mostani képei. Ötlet a kedvenc kreatív oldalamról: innen. Tettem rá még csili-vilit az aljára, hogy ünnepibb legyen.

Horgolt és kötött nyakláncok

Hogy ne legyen unalmas a téli szerkó sem:

Elfelejtett szülinap

Azért eszembe volt, de hagytam elfelejtődni. Pont a napokban gondolkodtam azon, hogy még egy ünnep decemberben, és nem bírom tovább. Az tök jó, hogy nem kell vennem semmit a tömegnyomort szidva, mert olyan ajándékokat találtam ki, amiket meg lehet rendelni és el lehet készíteni (később megmutatom miket), hát erre kiderül, hogy még blogszülinapom is van. Volt. December 7-én. Karácsonyi hajtás előtt. Miért nem nyáron kezdtem el blogolni, akkor alig van szülinapos, névnapos a környezetünben… Ez van, elszállt, gyertyafújás nélkül. Viszont öröm az ürömben, hogy még nem adtam fel, még csinálom. Igaz olvasóm az nem sok van, de legalább egy helyen láthatom, amiket egy év alatt készítettem, és nem tȕnnek el nyomtalanul. Hát, akkor éltessük az ötletelést mégiscsak egy kicsit!