Tavaszváró

Nálam nyíló virágok helyett egy vastag, meleg duplasál/csősál van a palettán. 

Ìgy jár ugye, aki a popsifagyasztó hidegben elkezd valamit, aztán nem ér rá befejezni. Mondjuk az is igaz, hogy a sál hossza zabálta a fonalat, és a mintát is figyelnem kellett. Ès ha már minta: ezt úgy nevezetem el, hogy “kidőlök a sorból”-minta. 

A színkombináció merész, de nem vagyok a piros-fekete híve, nekem az egy túl egyértelmű kombináció. Egyébként az én világomban a piros és a rószaszín is összefér, de ez nyilván egyén kérdése. Van pl. egy barátnőm, aki szinte mindig piros feketében van, és nagyon illik hozzá, mert karakán csaj. 

Ha viszont most kinézek az ablakon, azt hiszem  a tél és a kötés időszaka nálam befejeződött (bár van még egy boleró-kezdeményem maradék fonalakból, majd meglátjuk…).

Még egy "nyakfogó"

Kék ajándék 55. like-olónak.

Csőstől jön…

…a megrendelés. Ez ugyanis az első darabom, amit megrendelésre készítettem –és ráadásul az első kuncsaftom férfi. Ami azért furcsa, mert nem gondoltam volna, hogy a férfiakat  a kötött holmi nagyon érdekelné. Bár  lehet, hogy a hideg tél és a torokfájás befolyásolja az érdeklődést (is).

Ha valakinek kedve van ilyen csősálhoz, akkor egy 4-5-ös fonal esetén 80 szemmel érdemes elkezdeni, így nem áll el nagyon a nyaktól. A hossza az egyéntől függ: lehet épp csak a nyakon ráncolódó falatka, esetleg orrig felhúzható variáció (mint az enyém), de csősapit is lehet belőle készíteni. Na, cső!