Fiókbarát/Schubladefreudig

Régen jelentkeztem, de most végre befejeztem egy projektemet.

Ez az ötlet ahhoz a szekrényemhez kapcsolódik, melyet már bemutattam, csak abban a cikkben az ékszertartóról volt szó. 

Amint talán a képen is látszik, a szekrény két felső fiókja igencsak keskeny. Ami belefér, az is fektetve, és előbb-utóbb ide-oda gurulgattak a kenceficék és kütyümütyük. Addig gurultak, míg annyira zavart a káosz, hogy eldöntöttem, megoldom ezt a problémát.

Mostani kedvenc anyagom, a filc adta az ötletet viszonylag merev tartásával... 

Lemértem a fiók magasságát, szélességét és mélységét, majd a filcből csíkokat vágtam és a csíkokat összevarrtam. A készítés közben adta ki magát az anyag, vagyis nem teljesen lett merev. Kihasználva ezt a girbegurbaságát más színt is tettem bele, és különböző formákban varrtam össze a csíkokat. Kicsit Hundertwasserra emlékeztet, bár akkor még színesebbre is csinálhattam volna. Az eredménnyel mégis elégedett vagyok, és most rend van az alacsony fiókban is.

Ich habe mich schon lange nicht mehr gemeldet, aber jetzt bin ich endlich mit meinem Projekt fertig.

Die Idee bezieht sich auf den Schrank, den ich bereits in einem Blogartikel erwähnt habe, nur da ging es um einen Schmuckhalter.

Wie man es auf dem Bild vielleicht sehen kann, sind die zwei obersten Schubladen des Schrankes wirklich flach. Was ich in diese packen kann, kann ich auch nur hineinlegen. Dieser viele Krimskrams rollte natürlich hin und her. Er ist so lange gerollt, bis mich das Chaos gestört hat und mich entschieden habe, das Problem zu lösen.

Mein neuer Lieblingsstoff, der Filz hat mich auf die Idee gebracht…

Ich habe die Höhe, die Breite und die Tiefe der Schublade gemessen aus dem Filz Streifen geschnitten und diese zusammengenäht. Während des Nähens habe ich den Stoff richtig kennengelernt, der war doch nicht so fest. Diese Eigenschaft ausnutzend habe ich auch eine andere Farbe hinzugefügt und die Streifen in verschiedenen Figuren zusammengenäht. Das erinnert mich ein bisschen an Hundertwasser, deswegen hätte ich das noch bunter machen können. Mit dem Ergebnis bin ich aber doch zufrieden und jetzt herrscht Ordnung in der Schublade.

Csíkos alátét

Ennek a csíkokból összeállított valaminek a leírását itt találtam. Eredetileg szőnyegnek készült, mert már nagyon bosszantott, hogy nem találok lila szőnyeget (ez legyen a legnagyobb bajom az életben). Gondoltam, ha nem tudok venni, akkor megcsinálom magam. A ciki csak annyi az egészben, hogy készítés közben egymás után jöttek elő a problémák:

-bármernnyire is precíz szerettem volna lenni, a csíkok nem teljesen egyformák, és kicsit bénán néztek ki egymás mellett

-az összeillesztés és a ragasztás elég sok időt vett igénybe, és közben a ragasztópisztoly teljesen átforrósodott, a ragasztó össze-vissza folyt (ezt a variációt ki is dobtam, mert randa lett)

-újra nekilendültem egy textilragasztóval, ami nem volt éppen olcsó, és azzal már jobban ment, de:

-ahhoz, hogy tartása legyen a tervezett darabnak, nagyon szorosan kellett a csíkokat egymás után csavarni és sokáig szorítani, hogy a ragasztó hasson, de így is előfordult, hogy ha elengedtem, akkor szétesett a darab, annyira nagy volt benne az ellenerő vagy mi

-ezt úgy oldottam meg, hogy el kezdtem gombostűzni a végeket, de akkor meg a szélek pöndörödtek fel...

Nagy nehezen elértem addig, hogy rá tudjak állni, és ki tudjam próbálni, hogy bírja-e a strapát, ha rendszeresen használjuk. Nem bírta. (Itt elérkeztem egy ponthoz, hogy megfogadtam, először jól átgondolom, hogy valami könnyen elkészithető-e vagy sem, s csak aztán állok neki ekkora hévvel...) Ùgyhogy úgy döntöttem, hogy alátét lesz belőle –annak viszont csini lett.

Nagy a mellényem

Ès végre megszületett az első mellényem is! A mintát Tündi oldalán láttam, es annyira megtetszett, hogy muszály volt elkérnem a leírását. Ahogy már említettem, nem feltétlenül értem a kötés nyelvezetét, ezért gyakori kérdésekkel zaklattam szegény Tündit, akinek itt köszönöm meg a türelmét és segítségét!!

Abban sem vagyok biztos, hogy mindent jól csináltam, de elkészült, s mégha sután is, de megállja a helyét.

Egy dolgot viszont nagyon elrontottam: annyira elvarázsolt a fonal színe, hogy nem figyeltem arra, hogy 100 %-os poliakrilból áll. Valószínűleg ez lehet az oka annak hogy kb. L-es méret lett a mellény a tervezett XS-es helyett. Nem először írom, talán nem is utoljára, hogy sajnos ezt a darabomat is el kell ajándékoznom. De azt mondtam már, hogy a környezetem remekül fel van szerelve kötött holmival ?

Csavaros is, meg nem is

Fotó: Barna Péter

Ès akkor most, hogy kipróbáltuk a kézelőt (amit funkciója szerint inkább karalónak kellene hívni, mert az egész karon végigfut), akkor most lehet aszimmetrikusan csíkokat elhelyezni belé, “kétszínűvé” tenni, és egy szép hullámot belecsavarni.

Nyilván a saját színeivel harmonizáló pólóhoz jobban illene, így nyugodtan vonatkoztassunk el a képen lévő illusztrációtól.

Olyan ez a felső, mint az okos lány a Mátyás király mesékből, aki hozott is ajándékot, meg nem is, gyalog is jött, meg nem is. Ez az elfelezett pulcsi pedig meleg is, meg nem is, takar is, meg nem is, vagyis népmesei elmeket is hordoz magában. Ki gondolta volna, hogy egy ilyen kis szöszös szösszenetben ennyi mondanivaló van…?