Karácsonyi puhaság

Ès még egy sál Karira. Nagyon szép a mintája, remélem jól látszik. Rájöttem, hogy szeretek mintáknak fantázia nevet adni. Ez itt: Villámként cikázó. Az elején csak SS jeleket láttam benne (bocsánat), de a végén már nagyon tetszett.

Struktúrák, hurkák, megjegyzések

Ezt a komplett kis szettet a barátnőmnek készítettem Karácsonyra. A gyönyörűséges benne, hogy a fonal kb. 4 különböző struktúrát (hullám, hurka, szösz, szöszös hurka) és -fénytől függően- kb. 4 színt (élénk kék, sötétkék, lila, barna) rejt magába. Ki hogy nézi.

Nem volt meglepetés, hanem megbeszélésre készült. Két kérése volt a barátnőmnek: 1. a sál akkora legyen, hogy éppen csak körbeérjen a nyakon, de már ne púposodjon a gombolás alatt 2. színben menjen az új kabátjához.

Az elsőben biztos voltam, hogy nem sikerült teljesíteni, és kicsit hosszú lett a sál, a másodiknál pedig abban voltam biztos, hogy a kék kis barna beütéssel nagyon feldobja majd a négerbarna kabátot. Négerbarna... Hát, mert a sötétben, egy nagyobb gyertya mellett és a forralt bor gőzén keresztül néger barnának néztük az új kabátot.

Mondanom sem kell, hogy pont fordítva lett a dolog. A sál teljesen optimális lett, viszont a szín kicsit mellé ment. A kabát, ha most jól láttam, akkor inkább khakizöld színű, de mivel közösen állapítottuk meg a nem létező árnyalatot, a felelősséget így nem vállalom. Egyébként is mindegy, mert nagy volt az öröm, és a dicséretek sem maradtak el.

Megjegyzés: A kép egyébként január 1-én készült, ami az év legcsúnyább napja utca- és társasházi lépcsőház-esztétikai szempontból, ha lehet érteni, mire célzok. A fotózás után haza is menekültünk a különböző objektumokon keresztül.

Fekete muszály

Többen tudják, hogy nem szívesen húzok feketét. Legalábbis tiszta feketébe nem öltözöm, ha nem muszály. A hétköznapokban túl kényelmes és fantáziátlan megoldásnak tartom.

Sajnos a múlt hónapban muszály volt feketét öltenem.

Valaminek nem volt muszály megtörténnie, de megtörtént. Valakinek nem volt még muszály mennie, de elment.

Annak kötöttem a sálat, akit itt hagyott, de itt sem bírtam tiszta feketét kötni, és köztes megoldást választottam: a fonalban kis színes gombócok virítottak itt-ott, és ezt így tökéletesnek tartottam.

Ìgy ez a sál tiszteletadó, színt rejtegető és melegséget üzenő.

Vad helyen, viharos időben fotóztuk le a Rajna partján egy emelőszerkezeten. A szél a rácsoknak szögezte, és vadul tépte. Jaj, mondom, ha felkapja, és nem lesz többé! De muszály volt maradnia, mert még küldetése van.

In memoriam J.B.

Minden sál mögött egy történet

E sál mögött több apró történet is rejlik. Az egyik, hogy ajándéknak szántam valakinek, akihez az elkészült formában –szerintem- annyira nem illett, így nem adtam neki. Túl rózsaszín, túl bonyolult mintával -nem, nem, ez nem illik hozzá. Ìgy a nyakamon maradt, és keresem jogos gazdáját.

A másik történet, hogy megtaláltam ezt a padot, amit kiváló fényképalanynak véltem, és ekkor vettük észre, hogy ezt a teret mások is inspirálónak találták, és így Karácsony környékén feldíszítették az ott büszkélkedő fát (lásd 2. fotó).

Alig kattintottunk egy képet, mikor leszakadt az ég, és nem is akárhogy. Sütött a nap, közben gombostűfej nagyságú jég gyöngyözte be viszonylag gyorsan az utat. Beálltunk egy fa mögé, és a kesztyűmbe gyűjtöttem a kis fehér bogyókat, mikoris a jégesőről egy másik történet jutott eszembe: az egyik kedvenc tanítványomtól, akinek magyart tanítottam, megkérdeztem, hogy ugyan, ha már az időjárásról beszélünk, mondja már meg, hogy mondjuk magyarul a jégesőt (németül Hagel). Erre elgondolkodott, és mivel okos fiú volt, azt mondta, hogy biztos valamilyen eső. Mondom igen. Erre ő: Ne mondd meg! Megvan! Fagylalteső! (Eis-Regen). Nem szoktam tanítványt kinevetni, de ez esetben nem tudtam megállni, hogy ne induljon be a képzeletem egy ilyen mesekönyvbe illő esőtől, és kitört belőlem a homéroszi kacaj. Azóta is, ha jég esik, önkéntelenül arra gondolok, hogy mi lenne, ha ez most fagyi lenne...

Ami viszont engem a fa alatt álldogálva és a jégesőt kivárva még elgondolkodtatott, hogy lám így lesz egy hobbiból történetekhez szövödő emlék. Milyen jó!

A maradék zöldek

Fotó: Barna Péter

Ìme két példa arra, hogy mit csináljunk a maradék fonalunkkal. Az első képnél: kis sapka, még kisebb sál, kész. Egyszerű mintácska rá, vagy még az sem, és pl. ez esetben ez a lucernazöld –vagy minek nevezzem így hirtelen- feldob bármilyen őszi szerkót. A másodiknál még mindig van zöld fonalam, hát összekötöm hozzápasszoló tarka és más tónusú zölddel, hogy ne legyen olyan monoton, na meg, hogy be tudjam fejezni a sapkát.

Hadd jegyezzem meg ide, hogy a kötéseimmel úgy vagyok, mint a rajzaimmal. Egy ideig gyönyörködöm bennük, de rájövök, hogy a sorsuk úgyis az lesz, hogy elosztogatom őket a hozzájuk passzoló embereknek. Még a legsnasszabb kötéseimet is először nehezen adom ki a kezemből. Megbeszélem magammal, hogy nekem ezek a színek jobban állnak, és majd egy pirosat vagy sárgát kötök az épp szülinaposnak… Aztán vagy sikerül megválnom a darabtól, vagy éjjel-nappal kötök, hogy elkészüljön időben még egy ajándéknak szánt alkotás.

Ez a zöld fonal is egy ajándéknak a maradéka volt, és de jó, hogy elég lett még belőle egy csöpp kis “zöldséghez”. A második sapkához egy tarka gyöngymintás sál dukál. Biztos nem gyöngymintának hívják, de szerintem illik hozzá. Maga a fonal egy kicsit kemény, de nagyon jól mutat. Èljenek a színek!

Fotó: Barna Péter

A lerágott csontos sál

Fotó: Barna Péter

Ez a kézelő sál, ahogy én hívom, a spanyolviasz kategóriába esik, ugyanis azt gondoltam, hogy én találtam ki. Többször járt az eszemben, hogy jó lenne valahogy a hideg téli hónapokban uralkodó unalmas öltözékemet feldobni. Farmer pulóverrel, pulóver farmerrel -tényleg egyhangú! A baj csak az, hogy nagyon fázós vagyok, és szeretem a védő funkciót ellátó meleg pulóvereket. De szeretem a sálakat is. Innen jött az ötlet, hogy kötök egy kézelőt (lásd előző bejegyzés).
Ez egész jópofa volt, de valami még vadabbra vágytam, és a következő teremtményt meghosszabbítottam annyival, hogy egyszer körbeérjen a nyakamon. Felhúzni a következőképpen kell: Mikor elkészül, belebújsz az egyik ujjba, megtekered a nyakad körül, és bebújsz a másik ujjba. Finom meleg, lehet póló fölé húzni, illetve mellénnyel kiegészíteni, ha túl hidegre fordulna az idő. Nagyon büszke voltam magamra, mikor kész lett, és imádom ezt a cuccot. Még a levédetésére is gondoltam!
Azt, hogy ez a furmányos felső már egy ideje nyakakat melegít, egy elejtett megjegyzésből tudtam meg: "Ja, ilyet már láttam." - ezzel a nyegle mondattal méregette egy hölgyemény ismerősöm a több hónapos munkámba telt -ezek szerint- lerágott csontot. Ìgy letettem arról, hogy sajátomnak könyveljem el azt, aminek még nevet is adtam. (Egyébként ugyanígy jártam a kötött pánt nélküli toppal is.) De ettől függetlenül nagyon szeretem ezen alkotásom.
Maga a kb. 2 m hoszú sál valóban több hónapos munkámba került, s ez 2 dolognak köszönhető. Az egyik az a mintája, ami az elején majdnem arra késztetett, hogy feladjam az egészet. Nem a patent részre gondolok, az egy egyszerű kettő sima, kettő fordított képlet kb. 15 cm hosszan.
A koncentrálást igénylő bordás mintát a következő képlet adta: a 4-gyel osztható + szélszemek számú alapsorhoz kiválóan megy, ha az 1. sor fordított, a 2. és a 8. sor: + 1 fordított, 3 sima +, a 3. és a 7. sor: + 2 fordított, 2 sima +, a 4. és a 6.sor: + fordított, 1 sima +, az 5. sor: sima, és ezeket a sorokat ismételgetjük. Bele lehet zavarodni!
Ha valaki most lát ilyet először, annak elmondanám, hogy a kötésnek van egy speciális nyelvezete, amitől néha én magam is a hajam tudnám tépni, mert századszori olvasás után sem értem. Kb. olyan, mint a térgeometria volt számomra annak idején: hiába húztam be egy vonalat 3D-sen a rombuszban, ahol egy parallelogrammának kellett volna megjelennie, nekem mindig valami más négysarkú forma jött ki. Itt is előfordulhat ez a térgeometriai jelenség, és ilyenkor jó, ha egy hurkolásban tapasztaltabb embert megkérdezünk, vagy egy könyvben utánanézünk annak, hogy a többtagú ismeretlenes egyenlet mit is takar. Èn nem fogok titokzatoskodni, és elárulom, hogy a két + jel közötti rész csupán a minta ismétlését jelenti. Ennyi a nyitja, nem ördöngősség. A többi, vagyis a koncentrálás és a szemkövetés inkább.
A másik oka, hogy ilyen lassan készült el a sál, hogy a bonyolult mintához hozzájött még, hogy végére értünk ennek az irtó hosszú télnek, és én az első napsütésre, mint a természet hívására, szokásszerűen leteszem a kötést, és csak szeptemberben veszem újra elő. Ez nagyjából olyan, mint a költöző madarak kiélezett ösztöne az időjárás változásához. Ezek a szárnyasok elrepülnek Afrikába melegedni a tél elől, én meg előveszem a finom és melegítő fonalakat.
Az viszont nem hagy nyugodni, hogy valóban van-e ilyen nyaktekerészeti karfrekvenc (hogy szabadon éljek Kazinczy nyelvújító kifejezéseivel), és utána fogok járni, vajon hol és milyen "jailyet" látott az ismerősöm. A beszámolóval visszatérek.