Képzeljük el, hogy előveszünk egy új receptet, hogy valami finomat főzzünk. Meg vannak adva a hozzávalók, meg az adagok. Nyilván a recept leírásnak megfelelően fogom összedobni a finomságot, és legfeljebb csak annyit változtatok, amennyit az ésszerűség meg az ízlésem megkíván. Előfordul, hogy nekem sok, vagy kevés benne egy hozzávaló, de alapvetően közel járok a saját ízvilágomhoz.
Ha most pedig ezt az ételreceptet egy transzformáló gép átalakítaná a kötés leírások nyelvére, akkor ez az étel: 1. hatalmas adag 2. rettenetesen sós/édes/csípős lenne. Hogy miért?
Mert eddigi tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy a kötésleírások gyakran túloznak és megalomániások. Például: ha ott áll a méretnél, hogy 36-40-es, az már gyanús. Aztán, amikor azt írja egy bolero gallérjánál, ami körbefut a háton, hogy szedjél fel 202 szemet, majd szaporítsd be az első sorban minden harmadikat, akkor kirobban belőlem a kérdés, hogy minek??
Ez egy őrült nagy mennyiség, amit eleinte nem értek.
Aztán szép lassan ezt is megértettem. Amikor elkészült az egyébként gyönyörű darab, akkor láttam meg, hogy a sejtésem beigazolódott: olyan nincs, hogy S-L méret egyben.
Ebben az esetben csak L létezik, amibe 8 vagyis nyolc darab gombolyagot vettem. Azért hangsúlyozom ki, mert, aki ismeri az árakat, az tudja, hogy ez kész vagyon! Nyolc gombolyagból pedig már egy pulóvert is lehet készíteni, nem ám, hogy egy bolerót! Egyébként a gyakorlatban elég volt 6 és fél gombolyag hozzá, de akkor is! Kénytelen voltam a leírást átírni és “életszerűvé” tenni. Aztán meg bosszankodni, hogy nem tudom hordani a bolerót, annyira nagy.
Ez nem az első eset, hogy azt tapasztalom, hogy a kötés leírásokban nemcsak érthetetlen a nyelvezet, de túl sok fonalat is írnak, pedig meg lehetne oldani kevesebbel-olcsóbban is. Ùgyhogy csak odafigyelni, mert ez is csak egy üzlet!
Ès a bolero sorsa? Mint mindig ilyen esetben, más fog neki örülni.
