Még egy kardigán/Noch ein Kardigan

Ennek a kardinak lényegesen jobb volt a leírása, így szebben is alakult. Mondjuk szerintem a sapka meg 4 év múlva is jó lesz.

Die Beschreibung dieses Kardigans war wesentlich eindeutiger, so geht die Arbeit einfacher. Aber die Mütze wird in 4 Jahr noch immer passen.

Ùj idők -új téma/Neue Zeiten-neues Thema

Azt hiszem, a képekhez nem kell sokat hozzáfűznöm, mi is az új téma az életünkben... Most már hivatalosan is bejelenthető és látható, hogyha minden jól megy, akkor júniustól család leszünk. Készülnek a baba-kelengyék, és ez (is) új színt hoz az életünkbe.

Mutatok pár gyakorlatot életem első, még esetlenül sikerült kardigánjától a már stabilabb technikára utaló darabig. A hibákat vállalom:).

Itt sajnos nem szaporítottam be a nyakánál eleget, mert nem értettem a leírást a mintánál. De szorgosan gyakorlom./Hier habe ich den Hals nicht genug breit gemacht, weil ich die Beschreibung mit diesem Muster nicht verstanden habe. Aber ich übe fleißig.

Ez a kis sapi a kardigánhoz készült. A bordás mintán bogyók vannak./Die kleine Mütze wurde zum Kardigan angepasst. Kleines Beerenmuster schmückt sie unten.

Ich denke, ich muss nicht so viel erklären, was die Bilder angeht und was ich unter neuem Thema verstanden habe... Jetzt können wir auch offiziell ankündigen, dass wir ab Juni Familie werden. Die Baby-Klamotten sind unter Gestaltung und das färbt unser Leben auch neu.

Ich zeige euch ein Paar Stücke, die von Ungeschicktem bis ganz gute Technik darstellt. Die Fehler kenne ich:).

Maradékfonalból készült, és centiméter pontosan lett elég a fonal. Lassan alakul a forma./Aus Restwollen wurde der Kardigan gemacht und sie reichten centimetergenau. Langsam wird´s schon.

Tavaszváró

Nálam nyíló virágok helyett egy vastag, meleg duplasál/csősál van a palettán. 

Ìgy jár ugye, aki a popsifagyasztó hidegben elkezd valamit, aztán nem ér rá befejezni. Mondjuk az is igaz, hogy a sál hossza zabálta a fonalat, és a mintát is figyelnem kellett. Ès ha már minta: ezt úgy nevezetem el, hogy “kidőlök a sorból”-minta. 

A színkombináció merész, de nem vagyok a piros-fekete híve, nekem az egy túl egyértelmű kombináció. Egyébként az én világomban a piros és a rószaszín is összefér, de ez nyilván egyén kérdése. Van pl. egy barátnőm, aki szinte mindig piros feketében van, és nagyon illik hozzá, mert karakán csaj. 

Ha viszont most kinézek az ablakon, azt hiszem  a tél és a kötés időszaka nálam befejeződött (bár van még egy boleró-kezdeményem maradék fonalakból, majd meglátjuk…).

Kötött turbán

A segítségeteket kérném. Tudja valaki, hogyan kell turbánt kötni? Valami ilyesmit szeretnék, mint ami a képen van.

Forrás: www.pink.hu

Még egy "nyakfogó"

Kék ajándék 55. like-olónak.

Karácsonyi puhaság

Ès még egy sál Karira. Nagyon szép a mintája, remélem jól látszik. Rájöttem, hogy szeretek mintáknak fantázia nevet adni. Ez itt: Villámként cikázó. Az elején csak SS jeleket láttam benne (bocsánat), de a végén már nagyon tetszett.

Horgolt és kötött nyakláncok

Hogy ne legyen unalmas a téli szerkó sem:

Nagy a mellényem

Ès végre megszületett az első mellényem is! A mintát Tündi oldalán láttam, es annyira megtetszett, hogy muszály volt elkérnem a leírását. Ahogy már említettem, nem feltétlenül értem a kötés nyelvezetét, ezért gyakori kérdésekkel zaklattam szegény Tündit, akinek itt köszönöm meg a türelmét és segítségét!!

Abban sem vagyok biztos, hogy mindent jól csináltam, de elkészült, s mégha sután is, de megállja a helyét.

Egy dolgot viszont nagyon elrontottam: annyira elvarázsolt a fonal színe, hogy nem figyeltem arra, hogy 100 %-os poliakrilból áll. Valószínűleg ez lehet az oka annak hogy kb. L-es méret lett a mellény a tervezett XS-es helyett. Nem először írom, talán nem is utoljára, hogy sajnos ezt a darabomat is el kell ajándékoznom. De azt mondtam már, hogy a környezetem remekül fel van szerelve kötött holmival ?

Pigvinpuli

Egy barátnőm hívta fel a figyelmemet erre az akcióra: a kis olajos új-zélandi pingvinek kötött pulcsit kapnak, hogy ne tisztogathassák magukat, és ne kerülhessen mérgező anyag a gyomrukba. 

Akit érdekel a téma, itt olvashat többet róla. 

Már majdnem nekivetemedtem, hogy én is kötök nekik valamit, amikor egy másik cikkben kiderül, hogy rengeteg pulcsi érkezett, és már nem kérnek többet.

Továbbgondolva a dolgot, kicsit aggódom a pingvinekért, hogy ha olaj nem is, de szösz azért kerülhet a gyomrukba a pulcsikról, ha csipkedik magukat. Lehet, hogy valamilyen újrahasznosított műanyagból kellene rájuk adni valamit, és akkor tényleg békén marad a gyomruk. 

Arról nem is beszélve, hogy elvileg globális felmelegedés van. Szóval biztos melegük van szegényeknek.

Másfelől viszont iszonyat édik ezekben a pulcsikban!

Levegővétel éééés: dühkieresztés

 

Az egyik legfrusztrálóbb dolog a világon, amikor kiderül, hogy olyan program VOLT a városban, amiről, HA időben értesültél volna, akkor

- ugráltál volna örömödben, mint anno a bubifrizurás lányok a Beatles-koncerten,

- úgy izgultál volna előtte való nap, mint egy kislány a szülinapján,

- két napig pirítóst ettél volna, hogy biztos elég pénz legyen nálad,

- kiszélesedett volna a horizontod, mert más technikákat is láttál volna,

- új ötleteket kaphattál volna és továbbfejlődhettél volna.

Mindezeket átéltem volna, ha tudom, hogy a legnagyobb nemzetközi kézimunka vásár van Kölnben… De nem tudtam, mert ebben a városban nincs egy normális információs közeg: ami nálam pl. a plakátot jelenti.

Mert itt olyan kevés a kreatív ember, hogy gondolták, eh, úgyis csak külföldiek jönnek, azokat meg értesítjük? Vagy hogyan gondolkodtak a szervezők??

Mert azt láttam, hogy ha bútor, sajt, meg erotika kiállítás van, ahhoz van plakát. Mert a zabálás meg a cicis nénik azok mindenkit érdekelnek, de a kreatívkodás az háttérbe szorul. Grrrr. Diszkrimináció.

Mit lehet ilyenkor csinálni? Megnyugtatni magunkat: vagyis körülnéztem, és a képek alapján (amit a Barka honlapján láttam) nem igazán volt olyan modell, ami felkeltette volna az érdeklődésemet, vagy azt mondtam volna, hogy na, ez profi! Alapvetően gépi kötésű dögnehéz pulóvereket láttam unalmas mintával. Vagyis nem gond, hogy nem mentem. Ha pedig az árakra gondolok: itt, Kölnben egy tiszta gyapjú/pamut fonal (5 dkg) 7 EUR-ba kerül, akkor el tudom képzelni, mennyi lenne a vásáron... 

Szóval, megnyugtattam magam, és továbbra is a neten nézegetem az új ötleteket.

Eperke

Kötöttem egy női változatot a nyakmelegítőre. Rózsaszín zöld csíkokkal… 

Azt hiszem, most élem át, amit egyszer a Prokop Dóra mondott a tv-ben, mikor rövidre vágatta a haját és színes cuccokat kezdett el hordani: „30 után kicsit meghülyül az ember.“ De nem is kellene idézőjelet raknom, mert nem biztos, hogy szó szerint így mondta, de nekem tényleg így rémlik.

Bár mondják, nálam ez a fajta „hülyülés“ már lassan lecsengőben van, csak néha tör föl. Emlékszem, mikor még sok-sok évvel ezelőtt sajtóreferens voltam egy nagyon hivatalos és komoly újságnál, ahol 1. nem volt asztalom 2. a nem létező asztalomon nem volt számítógép („Ja, majd, ha valaki fölkel a helyéről cigiszünetet tartani, akkor használhatod a gépét“- itt viszont marad az idézőjel) 3. ha vendég jött, székem sem volt… 

Na, szóval ennek a komolyan vehető újságnak dolgoztam, mikoris sajtótájékoztatóra kellett mennem, mert megnyitották az egyetem egyik új szárnyát. Az alkalomhoz illő ruházatom a következő volt: türkíz színű, vállat szabadon hagyó póló, sárga és narancssárga batikolt térdgatya mindenféle színű rávarrt madzagokkal és bordó indián szandi…(A táskám azt hiszem zöld volt.) Igazából csak egy helyen nem voltam színes: az arcomból minden vér kiszállt, mikor megláttam a vendégeket... Még fotó is volt a Dunántúli Naplóban, ahogy ott állok az öltönyös és kosztümös normális emberek között… De azért büszkén tartottam magam, és megkérdeztem a tanszékvezetőtől azt, amit senki nem mert. Gondoltam, ha már kivülálló vagyok, akkor már tök mindegy.

De visszakanyarodok a rózsaszín nyakmelegítőhöz: igaz, hogy még én adtam a tanácsot, hogy 80 szemmel lehet kezdeni a kötést, és akkor nem áll el a csősál, de mint minden tuti szemszám a kötésben, ez a dolog is megbukott. Ugyanis az én nyolccsigolyás, nyüzüge nyakamon (hármas alliteráció!) eláll ez a tarkaság. 

Na, azt hiszem, ezt is elajándékozom.

Zölddel dobni a feketét

Ezt a gallért és mandzsettát azután készítettem, hogy végigtúrtam a fonalas dobozomat, hogy rendet rakjak benne. Mindenhol maradék fonalak hevertek szomorúan, és nem voltak elegendők semmihez. Pl. itt volt ez a vastag zöld és fekete fonal. Túl nagy durung és túl kevés bármihez is, de mégis kár érte, mert annyira finom puha.

Ekkor ugrott be, hogy feldobhatnám egy jó kis kiegészítővel a fekete felsőket, amiket eddig csak pulóver alá húztam fel. A gallér meg a mandzsetta adta magát az ötlethez.

A gallérnál a felső sorok simán vannak kötve, ezért szépen visszakunkorodnak, aztán átváltottam lusta kötésre, ami tartást ad az egésznek. Végül egy gombbal és horgolt gomblyukkal összehoztam a két oldalt.
Formáját tekintve számomra van benne valami, ami  engem a vadnyugati filmekben látható ingnyakakra emlékeztet. (Sajnos nem találtam hozzá képet, hogy mire gondolok, de talán lehet sejteni.)

Szerintem jópofa, és egyéni kifejezést ad az egyszínű hosszú ujjúnak.

Variációk egy karácsonyfára II.

Hát, csak nem jött össze a sorozatom a karácsonyfákról. Elkapott valami nyavalya, így az ünnepek előtt nem tudtam összeállítani, amit akartam. Még jó, hogy az ajándékok már régen készenlétben álltak, különben nagyon kínos helyzetbe kerültem volna.

Na, de sebaj, bepótoljuk, ami elmaradt, és íme a következő jelöltünk: Ő egy ún. filcfonalból készült csoda. Azért mondom, hogy csoda, mert az ember megköti, amit akar -ez esetben egy fát, vagyis a gyakorlatban egy kúp alakot-, majd kimossa 60°-on, és tádáám: összemegy, és kifilcesedik. Most lehetne mondani, hogy akkor olyan, mint a gyapjú, de ez “tudatosan” megy össze, vagyis arra való, és szépen filcesedik. (Kár, hogy nem csináltam előtte-utána fotót, de ez is csak most jutott eszembe.)

Az eladó néni azt mondta nekem, hogy úgy kössem, hogy 30%-kal fog összemenni a tervezett alak. Nekem volt az 50 is. Soha nagyobb bajt: jó lesz karácsonyfa dísznek.

Ha pedig a karácsonyfánál tartunk, és valaki csodálkozik, hogy ez a kis vacak mitől lesz karácsonyfa, hát elmesélem: mikor kimostam a fácskát, vizesen még formázható volt, és több alakra is igazíthattam. Olyan, mint pompom. Ha akarom karácsonyfa, ha akarom harang, vagy egy kifordított bunda kucsma... Èn most a harangot választottam, mert karácsonyfám már volt. Akkor is, ha karácsonyfát ígértem. Pont. Mindenki azt készít belőle, amihez kedve szottyan.

Azoknak, akiknek felkeltettem az érdeklődését a filcfonallal kapcsolatban, ide linkelek egy képet: filcfonal

Nyilván első látásra semmit nem árul el magáról, de remek dolgokat lehet belőle készíteni! Èn is csináltam 4 "kúpot", jól el is osztogattam Karácsonykor, és vad színei miatt jamaicai-karácsonyfának neveztem el őket. Nekem ez a szolíd kék és zöld szín kombináció jutott.

Variációk egy karácsonyfára I.

Kaptam egy tippet, hogyan lehetne egyszerűen asztali karácsonyfát horgolni, erre beindult az agyam. Nem is az motivált elsősorban, hogy ugyanazt a fát készítsem el, hanem annak variációit.

Az első ötletem a képen látható. Nem egyszerűbb, mint az inspirálója, viszont -szerintem- szebb. Egy ún. gnocchi fonalból készült, ami onnan kapta a nevét, hogy a zsinórra kisebb, hosszúkás formájú gombócok vannak felfűzve.

Komolyan mondom, hogy embereket lehetne kínozni a szemfelszedésével… Valahogy ellenállnak a kis szimpatikus csomók, és nem bújnak át egymáson, mint egy normális fonalnál. Maga a kötése sem olyan, mint a többinél: itt ügyelni kell arra, hogy a hurkolás mindig két gombóc között legyen. Ìgy adja majd ki a struktúráját. Utáltam kötni, de az eredmény nagyon szép lett. Ráadásul van valami puha hatása, amitől a douglas fenyő jut róla eszembe.

Mikor kész lett maga a fa, és kigyönyörködtem magam benne, akkor jött az MB része. MB nálam Mindent Bele jelent, és mielőtt valaki félreérti, inkább arra vonatkozik, hogy azt használom fel, ami otthon van. Ìgy keletkeznek az MB-levesek és ételek, meg a peppek egy-egy ajándékon.

Itt az MB-dísz a fonalas dobozkám alján üldögélt. Ehhez a fenyőhöz tervezték, és ehhez a fenyőhöz vettem pár évvel ezelőtt ezt a bolyhos fehér fonalat –csak akkor még nem tudtam róla-, s mely tökéletesen mintázza hozzá a hófoltokat.

Aztán találtam egy kis aranyszínű csengőt egy csoki Mikulásról, és már kész is a csúcsdísz. A férjem szerint valami piros is kellene rá, és szerintem is díszes lenne vele, viszont valahogy mégis annyira tetszik így "naturban", hogy egyelőre nem aggattam rá semmit. Talán később.

Fekete muszály

Többen tudják, hogy nem szívesen húzok feketét. Legalábbis tiszta feketébe nem öltözöm, ha nem muszály. A hétköznapokban túl kényelmes és fantáziátlan megoldásnak tartom.

Sajnos a múlt hónapban muszály volt feketét öltenem.

Valaminek nem volt muszály megtörténnie, de megtörtént. Valakinek nem volt még muszály mennie, de elment.

Annak kötöttem a sálat, akit itt hagyott, de itt sem bírtam tiszta feketét kötni, és köztes megoldást választottam: a fonalban kis színes gombócok virítottak itt-ott, és ezt így tökéletesnek tartottam.

Ìgy ez a sál tiszteletadó, színt rejtegető és melegséget üzenő.

Vad helyen, viharos időben fotóztuk le a Rajna partján egy emelőszerkezeten. A szél a rácsoknak szögezte, és vadul tépte. Jaj, mondom, ha felkapja, és nem lesz többé! De muszály volt maradnia, mert még küldetése van.

In memoriam J.B.

Minden sál mögött egy történet

E sál mögött több apró történet is rejlik. Az egyik, hogy ajándéknak szántam valakinek, akihez az elkészült formában –szerintem- annyira nem illett, így nem adtam neki. Túl rózsaszín, túl bonyolult mintával -nem, nem, ez nem illik hozzá. Ìgy a nyakamon maradt, és keresem jogos gazdáját.

A másik történet, hogy megtaláltam ezt a padot, amit kiváló fényképalanynak véltem, és ekkor vettük észre, hogy ezt a teret mások is inspirálónak találták, és így Karácsony környékén feldíszítették az ott büszkélkedő fát (lásd 2. fotó).

Alig kattintottunk egy képet, mikor leszakadt az ég, és nem is akárhogy. Sütött a nap, közben gombostűfej nagyságú jég gyöngyözte be viszonylag gyorsan az utat. Beálltunk egy fa mögé, és a kesztyűmbe gyűjtöttem a kis fehér bogyókat, mikoris a jégesőről egy másik történet jutott eszembe: az egyik kedvenc tanítványomtól, akinek magyart tanítottam, megkérdeztem, hogy ugyan, ha már az időjárásról beszélünk, mondja már meg, hogy mondjuk magyarul a jégesőt (németül Hagel). Erre elgondolkodott, és mivel okos fiú volt, azt mondta, hogy biztos valamilyen eső. Mondom igen. Erre ő: Ne mondd meg! Megvan! Fagylalteső! (Eis-Regen). Nem szoktam tanítványt kinevetni, de ez esetben nem tudtam megállni, hogy ne induljon be a képzeletem egy ilyen mesekönyvbe illő esőtől, és kitört belőlem a homéroszi kacaj. Azóta is, ha jég esik, önkéntelenül arra gondolok, hogy mi lenne, ha ez most fagyi lenne...

Ami viszont engem a fa alatt álldogálva és a jégesőt kivárva még elgondolkodtatott, hogy lám így lesz egy hobbiból történetekhez szövödő emlék. Milyen jó!

„A háttér a lényeg!“

Ez az egyik kedvenc fénykép kommentem a wiwen meg a facebookon. A mondat kizárólag tenger előtt állós, BIKINI-s képeknél olvasható. Minden egyes alkalommal megdöbbenéssel tölt el, mennyi értelmes nő tölti fel a bikinis képeit a netre, és mennyien gondolják, hogy most nagyon eredeti és egyedi álszerénységgel oldották meg a magyarázkodást a hiúságukra…

“Gyarlóság, asszony a neved!” Bocsánat, de ez a helyzet még egy idézetet kíván valakitől, aki kicsit közelebb járt az igazsághoz.

Az én képem esetén ugyan a háttér is jelentős, de a blog megkívánja, hogy valamit az előtérben lévő “dologról” is szóljak. A sapkát most figyelmen kívül hagynám, mert azt vettem (bár annak is megvan a története, ami forralt borral kezdődik), és inkább csak a nyak-kígyóról mesélnék.

Mit is mondhatnék? A kialakulásáról és fejlődés történetéről a novemberi cikkekben már írtam, itt csak még egy mű mutogatásáról, meg az én mesélési igényemről van szó. Ami erről a képről mindig eszembe fog jutni, hogy milyen iszonyatos hideg volt. Erre én a fotó kedvéért levettem a kabátomat, megbámultattam magam a fagyoskodó turistákkal, s ekkor lemerült a fényképezőgép aksija. Szóval, pár percet így vártam december szép vasárnapi délutánján, majd ismét megpróbáltuk a kattintást. Azt, hogy sikerült a kép, csak otthon tudtuk meg, úgyanis a gomb lenyomásával egy időben ismét kikapcsolt a gép. Legalább mégis csak sikerült valami. Más újat nem tudok a kötésmintáról sem mesélni: lásd kék kézelő sál.. Kínos, kínos, mit is regéljek még róla –tudod, mit? Gyönyörködj a Kölni Dómban is, hiszen úgy néz ki, hogy mégis csak a háttér a lényeg!

Csavaros is, meg nem is

Fotó: Barna Péter

Ès akkor most, hogy kipróbáltuk a kézelőt (amit funkciója szerint inkább karalónak kellene hívni, mert az egész karon végigfut), akkor most lehet aszimmetrikusan csíkokat elhelyezni belé, “kétszínűvé” tenni, és egy szép hullámot belecsavarni.

Nyilván a saját színeivel harmonizáló pólóhoz jobban illene, így nyugodtan vonatkoztassunk el a képen lévő illusztrációtól.

Olyan ez a felső, mint az okos lány a Mátyás király mesékből, aki hozott is ajándékot, meg nem is, gyalog is jött, meg nem is. Ez az elfelezett pulcsi pedig meleg is, meg nem is, takar is, meg nem is, vagyis népmesei elmeket is hordoz magában. Ki gondolta volna, hogy egy ilyen kis szöszös szösszenetben ennyi mondanivaló van…?

Tarkát tarkával

A 2009/10-es tél sokáig emlékezetes marad számomra: irreálisan hosszú volt! Az én hőérzékelésem szerint október elején kezdődött, és kb. május elejéig tartott. Èn, fázós emberként, ha nem volt szükséges, nem jöttem ki a házból. Az utak csúsztak, sem biciklivel, sem gyalogosként nem lehetett közlekedni, a buszok több mint félórakat késtek, és még a hagymás-öltözködés sem mindig segített.

Hagymát hagymával, nadrágot harisnyával, fejet sapkával. Ez volt tavaly az aranyszabály. Annyi ruhadarab volt rajtam, hogy visszanézve a télen készült képeket, úgy nézek ki, mintha 10 kilót híztam volna. Csak az a jó, hogy ezt a 10 kilót tavasszal (meg ugye esténként) könnyebben le lehet dobni.

Ez a réteg mentett meg pl. akkor, mikor egy éles kanyarban tócsának néztem a jégfoltot, és pár métert csúsztam a biciklivel. Egy utánam jövő autós sokkosan kérdezte, hogy elvigyen-e az orvoshoz, mondtam neki, hogy épp oda indulok, úgyhogy ha van valami, majd szólok neki. De nem lett semmi, csak egy kék folt a térdemen. Abban a pillanatban nagyon örültem annak, hogy annyira be voltam öltözve, mint akik a kutyakiképzésen a gonoszt játszák, mert ez mentett meg.

Szóval ez volt az a tél, ami szobafogságra kényszerített, és volt alkalmam kötni, kötni és kötni ebben a fránya időben.

Rám a szürkeség úgy hat, hogy egyre tarkábbá válok. Utálom a szürkét. Egy dolog néz ki jól szürkével: sok élénk szín. Ùgy még elmegy.

Ìgy aztán csak vettem és vettem a tarkabarka fonalakat, és főleg sapkákat gyártottam belőlük, hadd virítsanak a latyakos utcán, a szürke égben, a fekete kabátos emberek mellett és a tompa fényekben hetykén.

Ezek a sapkák is e keretek és motivációk között készültek, és szeretem a vidámságukat. Viszont egy hátrányuk nekik is van (és most saját fészkembe piszkítok). Aranyosak, szépek, nagyon jól szelelnek, viszont szeles időben nem sokat védenek –akkor kell a bélelt fejfedő, vagyis zord zimankó esetén a szabály: szelet sapkával, sapkát béléssel.

Fotó: Barna Péter

                                             

A maradék zöldek

Fotó: Barna Péter

Ìme két példa arra, hogy mit csináljunk a maradék fonalunkkal. Az első képnél: kis sapka, még kisebb sál, kész. Egyszerű mintácska rá, vagy még az sem, és pl. ez esetben ez a lucernazöld –vagy minek nevezzem így hirtelen- feldob bármilyen őszi szerkót. A másodiknál még mindig van zöld fonalam, hát összekötöm hozzápasszoló tarka és más tónusú zölddel, hogy ne legyen olyan monoton, na meg, hogy be tudjam fejezni a sapkát.

Hadd jegyezzem meg ide, hogy a kötéseimmel úgy vagyok, mint a rajzaimmal. Egy ideig gyönyörködöm bennük, de rájövök, hogy a sorsuk úgyis az lesz, hogy elosztogatom őket a hozzájuk passzoló embereknek. Még a legsnasszabb kötéseimet is először nehezen adom ki a kezemből. Megbeszélem magammal, hogy nekem ezek a színek jobban állnak, és majd egy pirosat vagy sárgát kötök az épp szülinaposnak… Aztán vagy sikerül megválnom a darabtól, vagy éjjel-nappal kötök, hogy elkészüljön időben még egy ajándéknak szánt alkotás.

Ez a zöld fonal is egy ajándéknak a maradéka volt, és de jó, hogy elég lett még belőle egy csöpp kis “zöldséghez”. A második sapkához egy tarka gyöngymintás sál dukál. Biztos nem gyöngymintának hívják, de szerintem illik hozzá. Maga a fonal egy kicsit kemény, de nagyon jól mutat. Èljenek a színek!

Fotó: Barna Péter