Csőstől jön…

…a megrendelés. Ez ugyanis az első darabom, amit megrendelésre készítettem –és ráadásul az első kuncsaftom férfi. Ami azért furcsa, mert nem gondoltam volna, hogy a férfiakat  a kötött holmi nagyon érdekelné. Bár  lehet, hogy a hideg tél és a torokfájás befolyásolja az érdeklődést (is).

Ha valakinek kedve van ilyen csősálhoz, akkor egy 4-5-ös fonal esetén 80 szemmel érdemes elkezdeni, így nem áll el nagyon a nyaktól. A hossza az egyéntől függ: lehet épp csak a nyakon ráncolódó falatka, esetleg orrig felhúzható variáció (mint az enyém), de csősapit is lehet belőle készíteni. Na, cső!

A maradék zöldek

Fotó: Barna Péter

Ìme két példa arra, hogy mit csináljunk a maradék fonalunkkal. Az első képnél: kis sapka, még kisebb sál, kész. Egyszerű mintácska rá, vagy még az sem, és pl. ez esetben ez a lucernazöld –vagy minek nevezzem így hirtelen- feldob bármilyen őszi szerkót. A másodiknál még mindig van zöld fonalam, hát összekötöm hozzápasszoló tarka és más tónusú zölddel, hogy ne legyen olyan monoton, na meg, hogy be tudjam fejezni a sapkát.

Hadd jegyezzem meg ide, hogy a kötéseimmel úgy vagyok, mint a rajzaimmal. Egy ideig gyönyörködöm bennük, de rájövök, hogy a sorsuk úgyis az lesz, hogy elosztogatom őket a hozzájuk passzoló embereknek. Még a legsnasszabb kötéseimet is először nehezen adom ki a kezemből. Megbeszélem magammal, hogy nekem ezek a színek jobban állnak, és majd egy pirosat vagy sárgát kötök az épp szülinaposnak… Aztán vagy sikerül megválnom a darabtól, vagy éjjel-nappal kötök, hogy elkészüljön időben még egy ajándéknak szánt alkotás.

Ez a zöld fonal is egy ajándéknak a maradéka volt, és de jó, hogy elég lett még belőle egy csöpp kis “zöldséghez”. A második sapkához egy tarka gyöngymintás sál dukál. Biztos nem gyöngymintának hívják, de szerintem illik hozzá. Maga a fonal egy kicsit kemény, de nagyon jól mutat. Èljenek a színek!

Fotó: Barna Péter