Tessék a gyümölcsöt!

Ezt a képregényt, vagy inkább rajzos szociológiai megfigyelést már régebben készítettem, és most találtam meg újra. Imádok régi rajzokat találni és elemezni, hogyan gondolkodtam korábban- mi maradt ugyanolyan, és mi változott.

Ezt a rajzomat azután készítettem, hogy Pestről Kölnbe költöztem, és feltűnt a "kulturális hangnem" különbség. Egyiket sem tartom szimpatikusnak, de érdemesnek tartottam megemlíteni vagy valahol lejegyezni.

Pesten utáltam, ahogy a kofák beszéltek az emberrel; mogorva, ellenséges hang. Németországban pedig a csilingelő túlzás idegesít az őszintétlenségével. Nem tudom, ki hogyan látja ezt a dolgot, nekem így jött le.

Kötött turbán

A segítségeteket kérném. Tudja valaki, hogyan kell turbánt kötni? Valami ilyesmit szeretnék, mint ami a képen van.

Forrás: www.pink.hu

Jubileumi kép

Gyorsan felteszem ezt a munkámat, mielőtt beköszön a Valentinná vált Bálint nap, és giccsessé válna az üzenete.

Szóval ez az első kombinált technikával készült képem: festettem, batikoltam, nyomdáztam, varrtam és ragasztottam. Mikor elkészült, felvarrtam egy kartonra és vatelinnel kitömtem. 

Az eredeti képen a lámpás nyomdázott volt, és tök jól nézett ki, csak amikor felakasztottuk a képet a falra, akkor vettük észre, hogy ferde… Majdnem megütött a guta a férjem nyugtatgatásai ellenére is (a szándék a lényeg, úgy is fújt a szél stb.), és folyamatosan azt néztem, hogy ez bizony görbe. 

Nem volt mese, leszedni, kivenni, kijavítani. Ez utóbbi több időt vett igénybe, mert nem tudtam, hogyan, de aztán úgy oldottam meg, hogy egy vastagabb oszlopot varrtam rá, ami úgy ahogy kitakarja. Felakasztottuk. Ránéztünk messziről: túl tömény a lila. Szóval bosszankodás, szitkozódás, majd ismét leakasztás és lámpabúra varrás. Ez a pár szó nálam hetekbe telett, de azért csak összejött.

Néhány magyarázat a képhez: januárban volt az 5. megismerkedési évfordulónk, és ez volt az ajándékom a férjem számára. A színek, vagyis a fekete, fehér és lila pedig a szoba hangulatához illeszkednek. Sajnos nem sikerült úgy lefényképeznem, hogy a színeket teljesen visszaadjam, szóval nem ilyen sárgás, mint amilyennek látszik. Ùgy látszik a vaku érzékeny a hypora...

De elkészült végre, és passzol hozzánk és a szobához is.

Èrdekes, hogy itt görbének látszik a lámpás, pedig nem az!

"Mi magunk" vászonra lettünk nyomtatva, és pelenkaöltéssel csupán kb. 4 óra alatt varrtam föl a képet.

A köveket elöször festettem, kivágtam és tisztázás nélkül ragasztottam. Nagyon jó hatásuk lett!

A lila értelme

Utálom, hogy nem innen származol

Vagy mi a fenét utál az, aki „külföldi-fóbiás“?

Aki olvassa a blogomat, az tudja, hogy sokat foglalkoztat az előítélet természete és megnyilvánulásai. Ezt a képregényemet régebben készítettem, de csak most jutottam el odáig, hogy beszkenneljem. Pontosabban most lett megint aktuális az életemben.

Még csak két napja voltam (nem laktam, csak nyaraltam!), Németországban, amikor megindult a lavina, és azóta az előítélet szerves része az életemnek. Sajnos. Könnyebb és szebb lenne nélküle, de velem együtt él, mint sok más baktérium is a kezemen, a belemben vagy a párnámon.

A héten ismét volt egy beszólás, ami elintézte a napomat. Nem azért, mert beszóltak. Azt szoktak néha. Hanem, mert nem volt lehetőségem visszavágni, és ez a legfrusztrálóbb. Egyszerűen beszólt, mikor meghallotta, hogy akcentussal beszélek, aztán levágta a telefont (a kinyomta a mobilt kifejezés sajnos nem elég kifejező). Hívjam vissza, és idegesítsem fel még jobban magam? Ugyan. Jön még kutyára dér, nácira külföldi, gyűlöletre magány, ostobára vész. Ha én most nem is, majd az élet elintézi, mit tegyen a gyűlölködővel.

Még egy "nyakfogó"

Kék ajándék 55. like-olónak.

Karácsonyi puhaság

Ès még egy sál Karira. Nagyon szép a mintája, remélem jól látszik. Rájöttem, hogy szeretek mintáknak fantázia nevet adni. Ez itt: Villámként cikázó. Az elején csak SS jeleket láttam benne (bocsánat), de a végén már nagyon tetszett.

"Ide véle!“

Mostanában ez a mondat ugrik be nekem a Karácsonyról. Tudom, hogy most azon kevesek közé tartozom, akik ezzel megbotránkoztatják azokat, akik kitartanak a Karácsony mellett. 

Èn feladtam. Nekem ez, ami folyik sok, bosszantó, rossz útra terelt. Alig várom, hogy kiüresedjenek a boltok (mármint az emberektől, nem az árutól), hogy ne életbevágó legyen a körülöttem élők vásárlása, hogy ne tolakodjanak, hogy ne vegyenek fölösleges kütyümütyüket, hogy befejezzék a karácsonyi dalok játszását a rádióban, hogy ne kelljen nyakattörve rohanni a családhoz, mert úgy “illik”, és várom, hogy kipihenjük magunkat és eltűnjön a giccs. Nézem az embereket, és nem értem őket. Nem is akarom. Ahogy a kölniek mondják: Jeder Jekk ist anders. Vagyis mindenki másként bolond.

Ennek szellemében kívánok sok pihenést és nyugalmat Jézus születésének napján, amiből rekordevési és -ajándékozásos családi ünnepeket csináltunk.

 A kép az idén elhunyt komikus, Loriot "Német karácsony" c. filmjéből való. Èrdemes megnézni!

Vatelin-traktor és a fotógömbök

Avagy az idei ajándék termés:

Traktorszerető unokaöccsnek egy "saját" traki:

Képek a gömbben: Családtagok régi és a másik oldalán mostani képei. Ötlet a kedvenc kreatív oldalamról: innen. Tettem rá még csili-vilit az aljára, hogy ünnepibb legyen.

Horgolt és kötött nyakláncok

Hogy ne legyen unalmas a téli szerkó sem:

Elfelejtett szülinap

Azért eszembe volt, de hagytam elfelejtődni. Pont a napokban gondolkodtam azon, hogy még egy ünnep decemberben, és nem bírom tovább. Az tök jó, hogy nem kell vennem semmit a tömegnyomort szidva, mert olyan ajándékokat találtam ki, amiket meg lehet rendelni és el lehet készíteni (később megmutatom miket), hát erre kiderül, hogy még blogszülinapom is van. Volt. December 7-én. Karácsonyi hajtás előtt. Miért nem nyáron kezdtem el blogolni, akkor alig van szülinapos, névnapos a környezetünben… Ez van, elszállt, gyertyafújás nélkül. Viszont öröm az ürömben, hogy még nem adtam fel, még csinálom. Igaz olvasóm az nem sok van, de legalább egy helyen láthatom, amiket egy év alatt készítettem, és nem tȕnnek el nyomtalanul. Hát, akkor éltessük az ötletelést mégiscsak egy kicsit!

Borgőzös boszorkánykonyha

Ìme a 2. ádventünk eredménye:

tojáslikőr (gyönyörű vaníliapontokból úszó karikával a tetején: isteni lett, de a fele már -éppen ezért- készítés közben elfogyott), 

eperlikőr (3 hétig érnie kell, egyelőre baromi erős, de lenyűgöző színű), 

narancs- meg citromlikőr (már ajándéknak is mutatós a színeivel, a csillagánizzsal, meg a kardamom cukorral –és még szebb lenne, ha a cukor fele barna lenne), 

olajba eltett szárított paradicsom kapri bogyóval meg oregánóval (Anyukámnak annyira bejött, hogy önmagában eszi, míg hasgörcsöt nem kap) 

és  na igen... a mostohagyerek, az elcseszett narancs lekvár. Itt már maga a recept is gyanús volt -1 kg cukrot írt 2 kg narancshoz. Èn csak felét öntöttem hozzá, de így is iszonyat édes lett. Vizeztük, wishkeyztük, narancslével spricceltük, de hiába – tényleg pocsék lett! Ráadásul tiszta folyós is, úgyhogy 2 csomag zseléfixet is belenyomtam, de ez utóbbi már csak a kegyelemdöfés volt. Valószínűleg tortazselének fogom majd felhasználni, bár nem szoktam tortát csinálni. Akkor meg nem tudom. Ötletek?

De hogy ne ilyen negatívan zárjam ezt a varázst: képzeljétek el ezt az eper-whisky-narancs-szegfűszeg felhőben úszó konyhát! Hmmmmmmmm!

Nagy a mellényem

Ès végre megszületett az első mellényem is! A mintát Tündi oldalán láttam, es annyira megtetszett, hogy muszály volt elkérnem a leírását. Ahogy már említettem, nem feltétlenül értem a kötés nyelvezetét, ezért gyakori kérdésekkel zaklattam szegény Tündit, akinek itt köszönöm meg a türelmét és segítségét!!

Abban sem vagyok biztos, hogy mindent jól csináltam, de elkészült, s mégha sután is, de megállja a helyét.

Egy dolgot viszont nagyon elrontottam: annyira elvarázsolt a fonal színe, hogy nem figyeltem arra, hogy 100 %-os poliakrilból áll. Valószínűleg ez lehet az oka annak hogy kb. L-es méret lett a mellény a tervezett XS-es helyett. Nem először írom, talán nem is utoljára, hogy sajnos ezt a darabomat is el kell ajándékoznom. De azt mondtam már, hogy a környezetem remekül fel van szerelve kötött holmival ?

Névnapodra mit vegyek?

Nem vettem semmit, de festettem egy képet. Fénykép után szabadon. Meleg szívvel Mercinek.

Ès még mindig fotó recycling

Ezt az ötletet az Inspirációk oldalról loptam. Mondjuk, nem teljes egészében, mert én pár unalmasabb részletet kivettem, és más fotókkal helyettesítettem. Két helyet pedig meghagytam a személyes üzeneteknek. Hogy alulra mi jön, még nem tudom, talán még fotók, talán így marad.

10x10-es darabokra vagdaltam a posztert, a fotókat kétoldalas ragasztószalaggal rögzítettem (nem volt olcsó játék), és kész is van.

Ja, a papírcetlik is újrahasznosítottak :)

Foto-recycling II.

Ìme még egy variáció a fotókból: egy különböző képekből összeállított fotóoszlop. Remélem jól látható, hogy a kirakóból egy egész alakos kép lesz a végén. A gyűrűk egyszerű, átlátszó szalvétagyűrűk.