Utálom, hogy nem innen származol

Vagy mi a fenét utál az, aki „külföldi-fóbiás“?

Aki olvassa a blogomat, az tudja, hogy sokat foglalkoztat az előítélet természete és megnyilvánulásai. Ezt a képregényemet régebben készítettem, de csak most jutottam el odáig, hogy beszkenneljem. Pontosabban most lett megint aktuális az életemben.

Még csak két napja voltam (nem laktam, csak nyaraltam!), Németországban, amikor megindult a lavina, és azóta az előítélet szerves része az életemnek. Sajnos. Könnyebb és szebb lenne nélküle, de velem együtt él, mint sok más baktérium is a kezemen, a belemben vagy a párnámon.

A héten ismét volt egy beszólás, ami elintézte a napomat. Nem azért, mert beszóltak. Azt szoktak néha. Hanem, mert nem volt lehetőségem visszavágni, és ez a legfrusztrálóbb. Egyszerűen beszólt, mikor meghallotta, hogy akcentussal beszélek, aztán levágta a telefont (a kinyomta a mobilt kifejezés sajnos nem elég kifejező). Hívjam vissza, és idegesítsem fel még jobban magam? Ugyan. Jön még kutyára dér, nácira külföldi, gyűlöletre magány, ostobára vész. Ha én most nem is, majd az élet elintézi, mit tegyen a gyűlölködővel.

Még egy "nyakfogó"

Kék ajándék 55. like-olónak.

Karácsonyi puhaság

Ès még egy sál Karira. Nagyon szép a mintája, remélem jól látszik. Rájöttem, hogy szeretek mintáknak fantázia nevet adni. Ez itt: Villámként cikázó. Az elején csak SS jeleket láttam benne (bocsánat), de a végén már nagyon tetszett.

"Ide véle!“

Mostanában ez a mondat ugrik be nekem a Karácsonyról. Tudom, hogy most azon kevesek közé tartozom, akik ezzel megbotránkoztatják azokat, akik kitartanak a Karácsony mellett. 

Èn feladtam. Nekem ez, ami folyik sok, bosszantó, rossz útra terelt. Alig várom, hogy kiüresedjenek a boltok (mármint az emberektől, nem az árutól), hogy ne életbevágó legyen a körülöttem élők vásárlása, hogy ne tolakodjanak, hogy ne vegyenek fölösleges kütyümütyüket, hogy befejezzék a karácsonyi dalok játszását a rádióban, hogy ne kelljen nyakattörve rohanni a családhoz, mert úgy “illik”, és várom, hogy kipihenjük magunkat és eltűnjön a giccs. Nézem az embereket, és nem értem őket. Nem is akarom. Ahogy a kölniek mondják: Jeder Jekk ist anders. Vagyis mindenki másként bolond.

Ennek szellemében kívánok sok pihenést és nyugalmat Jézus születésének napján, amiből rekordevési és -ajándékozásos családi ünnepeket csináltunk.

 A kép az idén elhunyt komikus, Loriot "Német karácsony" c. filmjéből való. Èrdemes megnézni!

Vatelin-traktor és a fotógömbök

Avagy az idei ajándék termés:

Traktorszerető unokaöccsnek egy "saját" traki:

Képek a gömbben: Családtagok régi és a másik oldalán mostani képei. Ötlet a kedvenc kreatív oldalamról: innen. Tettem rá még csili-vilit az aljára, hogy ünnepibb legyen.

Horgolt és kötött nyakláncok

Hogy ne legyen unalmas a téli szerkó sem:

Elfelejtett szülinap

Azért eszembe volt, de hagytam elfelejtődni. Pont a napokban gondolkodtam azon, hogy még egy ünnep decemberben, és nem bírom tovább. Az tök jó, hogy nem kell vennem semmit a tömegnyomort szidva, mert olyan ajándékokat találtam ki, amiket meg lehet rendelni és el lehet készíteni (később megmutatom miket), hát erre kiderül, hogy még blogszülinapom is van. Volt. December 7-én. Karácsonyi hajtás előtt. Miért nem nyáron kezdtem el blogolni, akkor alig van szülinapos, névnapos a környezetünben… Ez van, elszállt, gyertyafújás nélkül. Viszont öröm az ürömben, hogy még nem adtam fel, még csinálom. Igaz olvasóm az nem sok van, de legalább egy helyen láthatom, amiket egy év alatt készítettem, és nem tȕnnek el nyomtalanul. Hát, akkor éltessük az ötletelést mégiscsak egy kicsit!

Borgőzös boszorkánykonyha

Ìme a 2. ádventünk eredménye:

tojáslikőr (gyönyörű vaníliapontokból úszó karikával a tetején: isteni lett, de a fele már -éppen ezért- készítés közben elfogyott), 

eperlikőr (3 hétig érnie kell, egyelőre baromi erős, de lenyűgöző színű), 

narancs- meg citromlikőr (már ajándéknak is mutatós a színeivel, a csillagánizzsal, meg a kardamom cukorral –és még szebb lenne, ha a cukor fele barna lenne), 

olajba eltett szárított paradicsom kapri bogyóval meg oregánóval (Anyukámnak annyira bejött, hogy önmagában eszi, míg hasgörcsöt nem kap) 

és  na igen... a mostohagyerek, az elcseszett narancs lekvár. Itt már maga a recept is gyanús volt -1 kg cukrot írt 2 kg narancshoz. Èn csak felét öntöttem hozzá, de így is iszonyat édes lett. Vizeztük, wishkeyztük, narancslével spricceltük, de hiába – tényleg pocsék lett! Ráadásul tiszta folyós is, úgyhogy 2 csomag zseléfixet is belenyomtam, de ez utóbbi már csak a kegyelemdöfés volt. Valószínűleg tortazselének fogom majd felhasználni, bár nem szoktam tortát csinálni. Akkor meg nem tudom. Ötletek?

De hogy ne ilyen negatívan zárjam ezt a varázst: képzeljétek el ezt az eper-whisky-narancs-szegfűszeg felhőben úszó konyhát! Hmmmmmmmm!

Nagy a mellényem

Ès végre megszületett az első mellényem is! A mintát Tündi oldalán láttam, es annyira megtetszett, hogy muszály volt elkérnem a leírását. Ahogy már említettem, nem feltétlenül értem a kötés nyelvezetét, ezért gyakori kérdésekkel zaklattam szegény Tündit, akinek itt köszönöm meg a türelmét és segítségét!!

Abban sem vagyok biztos, hogy mindent jól csináltam, de elkészült, s mégha sután is, de megállja a helyét.

Egy dolgot viszont nagyon elrontottam: annyira elvarázsolt a fonal színe, hogy nem figyeltem arra, hogy 100 %-os poliakrilból áll. Valószínűleg ez lehet az oka annak hogy kb. L-es méret lett a mellény a tervezett XS-es helyett. Nem először írom, talán nem is utoljára, hogy sajnos ezt a darabomat is el kell ajándékoznom. De azt mondtam már, hogy a környezetem remekül fel van szerelve kötött holmival ?

Névnapodra mit vegyek?

Nem vettem semmit, de festettem egy képet. Fénykép után szabadon. Meleg szívvel Mercinek.

Ès még mindig fotó recycling

Ezt az ötletet az Inspirációk oldalról loptam. Mondjuk, nem teljes egészében, mert én pár unalmasabb részletet kivettem, és más fotókkal helyettesítettem. Két helyet pedig meghagytam a személyes üzeneteknek. Hogy alulra mi jön, még nem tudom, talán még fotók, talán így marad.

10x10-es darabokra vagdaltam a posztert, a fotókat kétoldalas ragasztószalaggal rögzítettem (nem volt olcsó játék), és kész is van.

Ja, a papírcetlik is újrahasznosítottak :)

Foto-recycling II.

Ìme még egy variáció a fotókból: egy különböző képekből összeállított fotóoszlop. Remélem jól látható, hogy a kirakóból egy egész alakos kép lesz a végén. A gyűrűk egyszerű, átlátszó szalvétagyűrűk.

Pigvinpuli

Egy barátnőm hívta fel a figyelmemet erre az akcióra: a kis olajos új-zélandi pingvinek kötött pulcsit kapnak, hogy ne tisztogathassák magukat, és ne kerülhessen mérgező anyag a gyomrukba. 

Akit érdekel a téma, itt olvashat többet róla. 

Már majdnem nekivetemedtem, hogy én is kötök nekik valamit, amikor egy másik cikkben kiderül, hogy rengeteg pulcsi érkezett, és már nem kérnek többet.

Továbbgondolva a dolgot, kicsit aggódom a pingvinekért, hogy ha olaj nem is, de szösz azért kerülhet a gyomrukba a pulcsikról, ha csipkedik magukat. Lehet, hogy valamilyen újrahasznosított műanyagból kellene rájuk adni valamit, és akkor tényleg békén marad a gyomruk. 

Arról nem is beszélve, hogy elvileg globális felmelegedés van. Szóval biztos melegük van szegényeknek.

Másfelől viszont iszonyat édik ezekben a pulcsikban!

Ès még egy fülbevalótartó

Ajándéknak szántam, de szerintem kicsit nagyon tarka lett.

Az Idee boltban vettem ezt a gombaformát, és azonnal beugrott az ötlet, hogy ebből remek kis fülbevalótartót lehetne csinálni. Befestettem, ragasztottam rá Matrijóska figurákat, végül fúrtam bele 5 kisebbfajta kampót is. Ennyi:)

Régi és új

Otthon találtam ezt a szobromat, amit még kb. 8 éve csináltam. Sajnos letörött a kacsója, de a botja elég jól eltakarja ezt a kisebb fogyatékosságot.

Az alatta lévő csipkét én festettem be, és valahogy a két dolog megtalálta egymást. Most az ablakpárkányt díszítik. 

A háttérben ruhaszárító kötél van, azt a szomszédék találták ki.