Rózsaszín ujjal jő a tavasz….

Fotó: Barna Péter

Ez az első „kézelőm“. Ìgy neveztem el ezt a „kötési terméket”, de fogalmam sincs, hogy hívják. A pulóverujjnak meg annak hátának a keveréke, és nagyon nagy feltűnést kelt.

Már régóta próbálgatom a pulóver különböző kistestvéreinek a megalkotását, hogy a hideg hónapokban is változatos legyen az öltözködés, de sokszor a gyakorlatban buknak el ezek az ötletek.

Tavaly pl. készítettem pár pánt nélküli mellényt is, ami nagyon szép és egyedi, de egy kicsit kényelmetlen. Ugye a természet úgy alkotott meg minket, hogy erősebbek vagyunk mellben mint derékban (hálisten). Viszont így egy-egy fűzőnek kifejezetten egyedi szemszámúnak kell lennie, különben nem simul, és az az érzése az embernek, hogy felül nem tart. Majdnem lehetetlen, de legalábbis hosszadalmas munka, sok-sok sorlebontással mögötte. Ha ismét rá tudom szánni magam, akkor lehet, hogy egyszer megint nekiállok.

Ennél a modellnél még csak próbálgatom a karmaimat, vagyis a kötőtűimet. Formailag sikerült összehozni, bár arra figyelni kell, hogy ne a csuklóhoz mérjük a mintát, hanem a könyökhöz, különben szűk lesz arrafelé.

Egyszerű patent minta fut végig az egész kötésen, ebből a szempontból semmi extra, de legalább van egy kiinduló pontom, és jöhetnek a vadabb minták és formák ezután.

A fonal vastag, bújós és a rózsaszínkedvelőknek ideális.