 |
| Fotó: Barna Péter |
Ez a kézelő sál, ahogy én hívom, a spanyolviasz kategóriába esik, ugyanis azt gondoltam, hogy én találtam ki. Többször járt az eszemben, hogy jó lenne valahogy a hideg téli hónapokban uralkodó unalmas öltözékemet feldobni. Farmer pulóverrel, pulóver farmerrel -tényleg egyhangú! A baj csak az, hogy nagyon fázós vagyok, és szeretem a védő funkciót ellátó meleg pulóvereket. De szeretem a sálakat is. Innen jött az ötlet, hogy kötök egy kézelőt (lásd előző bejegyzés).
Ez egész jópofa volt, de valami még vadabbra vágytam, és a következő teremtményt meghosszabbítottam annyival, hogy egyszer körbeérjen a nyakamon. Felhúzni a következőképpen kell: Mikor elkészül, belebújsz az egyik ujjba, megtekered a nyakad körül, és bebújsz a másik ujjba. Finom meleg, lehet póló fölé húzni, illetve mellénnyel kiegészíteni, ha túl hidegre fordulna az idő. Nagyon büszke voltam magamra, mikor kész lett, és imádom ezt a cuccot. Még a levédetésére is gondoltam!
Azt, hogy ez a furmányos felső már egy ideje nyakakat melegít, egy elejtett megjegyzésből tudtam meg: "Ja, ilyet már láttam." - ezzel a nyegle mondattal méregette egy hölgyemény ismerősöm a több hónapos munkámba telt -ezek szerint- lerágott csontot. Ìgy letettem arról, hogy sajátomnak könyveljem el azt, aminek még nevet is adtam. (Egyébként ugyanígy jártam a kötött pánt nélküli toppal is.) De ettől függetlenül nagyon szeretem ezen alkotásom.
Maga a kb. 2 m hoszú sál valóban több hónapos munkámba került, s ez 2 dolognak köszönhető. Az egyik az a mintája, ami az elején majdnem arra késztetett, hogy feladjam az egészet. Nem a patent részre gondolok, az egy egyszerű kettő sima, kettő fordított képlet kb. 15 cm hosszan.
A koncentrálást igénylő bordás mintát a következő képlet adta: a 4-gyel osztható + szélszemek számú alapsorhoz kiválóan megy, ha az 1. sor fordított, a 2. és a 8. sor: + 1 fordított, 3 sima +, a 3. és a 7. sor: + 2 fordított, 2 sima +, a 4. és a 6.sor: + fordított, 1 sima +, az 5. sor: sima, és ezeket a sorokat ismételgetjük. Bele lehet zavarodni!
Ha valaki most lát ilyet először, annak elmondanám, hogy a kötésnek van egy speciális nyelvezete, amitől néha én magam is a hajam tudnám tépni, mert századszori olvasás után sem értem. Kb. olyan, mint a térgeometria volt számomra annak idején: hiába húztam be egy vonalat 3D-sen a rombuszban, ahol egy parallelogrammának kellett volna megjelennie, nekem mindig valami más négysarkú forma jött ki. Itt is előfordulhat ez a térgeometriai jelenség, és ilyenkor jó, ha egy hurkolásban tapasztaltabb embert megkérdezünk, vagy egy könyvben utánanézünk annak, hogy a többtagú ismeretlenes egyenlet mit is takar. Èn nem fogok titokzatoskodni, és elárulom, hogy a két + jel közötti rész csupán a minta ismétlését jelenti. Ennyi a nyitja, nem ördöngősség. A többi, vagyis a koncentrálás és a szemkövetés inkább.
A másik oka, hogy ilyen lassan készült el a sál, hogy a bonyolult mintához hozzájött még, hogy végére értünk ennek az irtó hosszú télnek, és én az első napsütésre, mint a természet hívására, szokásszerűen leteszem a kötést, és csak szeptemberben veszem újra elő. Ez nagyjából olyan, mint a költöző madarak kiélezett ösztöne az időjárás változásához. Ezek a szárnyasok elrepülnek Afrikába melegedni a tél elől, én meg előveszem a finom és melegítő fonalakat.
Az viszont nem hagy nyugodni, hogy valóban van-e ilyen nyaktekerészeti karfrekvenc (hogy szabadon éljek Kazinczy nyelvújító kifejezéseivel), és utána fogok járni, vajon hol és milyen "jailyet" látott az ismerősöm. A beszámolóval visszatérek.
Ez egész jópofa volt, de valami még vadabbra vágytam, és a következő teremtményt meghosszabbítottam annyival, hogy egyszer körbeérjen a nyakamon. Felhúzni a következőképpen kell: Mikor elkészül, belebújsz az egyik ujjba, megtekered a nyakad körül, és bebújsz a másik ujjba. Finom meleg, lehet póló fölé húzni, illetve mellénnyel kiegészíteni, ha túl hidegre fordulna az idő. Nagyon büszke voltam magamra, mikor kész lett, és imádom ezt a cuccot. Még a levédetésére is gondoltam!
Azt, hogy ez a furmányos felső már egy ideje nyakakat melegít, egy elejtett megjegyzésből tudtam meg: "Ja, ilyet már láttam." - ezzel a nyegle mondattal méregette egy hölgyemény ismerősöm a több hónapos munkámba telt -ezek szerint- lerágott csontot. Ìgy letettem arról, hogy sajátomnak könyveljem el azt, aminek még nevet is adtam. (Egyébként ugyanígy jártam a kötött pánt nélküli toppal is.) De ettől függetlenül nagyon szeretem ezen alkotásom.
Maga a kb. 2 m hoszú sál valóban több hónapos munkámba került, s ez 2 dolognak köszönhető. Az egyik az a mintája, ami az elején majdnem arra késztetett, hogy feladjam az egészet. Nem a patent részre gondolok, az egy egyszerű kettő sima, kettő fordított képlet kb. 15 cm hosszan.
A koncentrálást igénylő bordás mintát a következő képlet adta: a 4-gyel osztható + szélszemek számú alapsorhoz kiválóan megy, ha az 1. sor fordított, a 2. és a 8. sor: + 1 fordított, 3 sima +, a 3. és a 7. sor: + 2 fordított, 2 sima +, a 4. és a 6.sor: + fordított, 1 sima +, az 5. sor: sima, és ezeket a sorokat ismételgetjük. Bele lehet zavarodni!
Ha valaki most lát ilyet először, annak elmondanám, hogy a kötésnek van egy speciális nyelvezete, amitől néha én magam is a hajam tudnám tépni, mert századszori olvasás után sem értem. Kb. olyan, mint a térgeometria volt számomra annak idején: hiába húztam be egy vonalat 3D-sen a rombuszban, ahol egy parallelogrammának kellett volna megjelennie, nekem mindig valami más négysarkú forma jött ki. Itt is előfordulhat ez a térgeometriai jelenség, és ilyenkor jó, ha egy hurkolásban tapasztaltabb embert megkérdezünk, vagy egy könyvben utánanézünk annak, hogy a többtagú ismeretlenes egyenlet mit is takar. Èn nem fogok titokzatoskodni, és elárulom, hogy a két + jel közötti rész csupán a minta ismétlését jelenti. Ennyi a nyitja, nem ördöngősség. A többi, vagyis a koncentrálás és a szemkövetés inkább.
A másik oka, hogy ilyen lassan készült el a sál, hogy a bonyolult mintához hozzájött még, hogy végére értünk ennek az irtó hosszú télnek, és én az első napsütésre, mint a természet hívására, szokásszerűen leteszem a kötést, és csak szeptemberben veszem újra elő. Ez nagyjából olyan, mint a költöző madarak kiélezett ösztöne az időjárás változásához. Ezek a szárnyasok elrepülnek Afrikába melegedni a tél elől, én meg előveszem a finom és melegítő fonalakat.
Az viszont nem hagy nyugodni, hogy valóban van-e ilyen nyaktekerészeti karfrekvenc (hogy szabadon éljek Kazinczy nyelvújító kifejezéseivel), és utána fogok járni, vajon hol és milyen "jailyet" látott az ismerősöm. A beszámolóval visszatérek.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen