Kötött turbán

A segítségeteket kérném. Tudja valaki, hogyan kell turbánt kötni? Valami ilyesmit szeretnék, mint ami a képen van.

Forrás: www.pink.hu

Struktúrák, hurkák, megjegyzések

Ezt a komplett kis szettet a barátnőmnek készítettem Karácsonyra. A gyönyörűséges benne, hogy a fonal kb. 4 különböző struktúrát (hullám, hurka, szösz, szöszös hurka) és -fénytől függően- kb. 4 színt (élénk kék, sötétkék, lila, barna) rejt magába. Ki hogy nézi.

Nem volt meglepetés, hanem megbeszélésre készült. Két kérése volt a barátnőmnek: 1. a sál akkora legyen, hogy éppen csak körbeérjen a nyakon, de már ne púposodjon a gombolás alatt 2. színben menjen az új kabátjához.

Az elsőben biztos voltam, hogy nem sikerült teljesíteni, és kicsit hosszú lett a sál, a másodiknál pedig abban voltam biztos, hogy a kék kis barna beütéssel nagyon feldobja majd a négerbarna kabátot. Négerbarna... Hát, mert a sötétben, egy nagyobb gyertya mellett és a forralt bor gőzén keresztül néger barnának néztük az új kabátot.

Mondanom sem kell, hogy pont fordítva lett a dolog. A sál teljesen optimális lett, viszont a szín kicsit mellé ment. A kabát, ha most jól láttam, akkor inkább khakizöld színű, de mivel közösen állapítottuk meg a nem létező árnyalatot, a felelősséget így nem vállalom. Egyébként is mindegy, mert nagy volt az öröm, és a dicséretek sem maradtak el.

Megjegyzés: A kép egyébként január 1-én készült, ami az év legcsúnyább napja utca- és társasházi lépcsőház-esztétikai szempontból, ha lehet érteni, mire célzok. A fotózás után haza is menekültünk a különböző objektumokon keresztül.

Tarkát tarkával

A 2009/10-es tél sokáig emlékezetes marad számomra: irreálisan hosszú volt! Az én hőérzékelésem szerint október elején kezdődött, és kb. május elejéig tartott. Èn, fázós emberként, ha nem volt szükséges, nem jöttem ki a házból. Az utak csúsztak, sem biciklivel, sem gyalogosként nem lehetett közlekedni, a buszok több mint félórakat késtek, és még a hagymás-öltözködés sem mindig segített.

Hagymát hagymával, nadrágot harisnyával, fejet sapkával. Ez volt tavaly az aranyszabály. Annyi ruhadarab volt rajtam, hogy visszanézve a télen készült képeket, úgy nézek ki, mintha 10 kilót híztam volna. Csak az a jó, hogy ezt a 10 kilót tavasszal (meg ugye esténként) könnyebben le lehet dobni.

Ez a réteg mentett meg pl. akkor, mikor egy éles kanyarban tócsának néztem a jégfoltot, és pár métert csúsztam a biciklivel. Egy utánam jövő autós sokkosan kérdezte, hogy elvigyen-e az orvoshoz, mondtam neki, hogy épp oda indulok, úgyhogy ha van valami, majd szólok neki. De nem lett semmi, csak egy kék folt a térdemen. Abban a pillanatban nagyon örültem annak, hogy annyira be voltam öltözve, mint akik a kutyakiképzésen a gonoszt játszák, mert ez mentett meg.

Szóval ez volt az a tél, ami szobafogságra kényszerített, és volt alkalmam kötni, kötni és kötni ebben a fránya időben.

Rám a szürkeség úgy hat, hogy egyre tarkábbá válok. Utálom a szürkét. Egy dolog néz ki jól szürkével: sok élénk szín. Ùgy még elmegy.

Ìgy aztán csak vettem és vettem a tarkabarka fonalakat, és főleg sapkákat gyártottam belőlük, hadd virítsanak a latyakos utcán, a szürke égben, a fekete kabátos emberek mellett és a tompa fényekben hetykén.

Ezek a sapkák is e keretek és motivációk között készültek, és szeretem a vidámságukat. Viszont egy hátrányuk nekik is van (és most saját fészkembe piszkítok). Aranyosak, szépek, nagyon jól szelelnek, viszont szeles időben nem sokat védenek –akkor kell a bélelt fejfedő, vagyis zord zimankó esetén a szabály: szelet sapkával, sapkát béléssel.

Fotó: Barna Péter

                                             

A maradék zöldek

Fotó: Barna Péter

Ìme két példa arra, hogy mit csináljunk a maradék fonalunkkal. Az első képnél: kis sapka, még kisebb sál, kész. Egyszerű mintácska rá, vagy még az sem, és pl. ez esetben ez a lucernazöld –vagy minek nevezzem így hirtelen- feldob bármilyen őszi szerkót. A másodiknál még mindig van zöld fonalam, hát összekötöm hozzápasszoló tarka és más tónusú zölddel, hogy ne legyen olyan monoton, na meg, hogy be tudjam fejezni a sapkát.

Hadd jegyezzem meg ide, hogy a kötéseimmel úgy vagyok, mint a rajzaimmal. Egy ideig gyönyörködöm bennük, de rájövök, hogy a sorsuk úgyis az lesz, hogy elosztogatom őket a hozzájuk passzoló embereknek. Még a legsnasszabb kötéseimet is először nehezen adom ki a kezemből. Megbeszélem magammal, hogy nekem ezek a színek jobban állnak, és majd egy pirosat vagy sárgát kötök az épp szülinaposnak… Aztán vagy sikerül megválnom a darabtól, vagy éjjel-nappal kötök, hogy elkészüljön időben még egy ajándéknak szánt alkotás.

Ez a zöld fonal is egy ajándéknak a maradéka volt, és de jó, hogy elég lett még belőle egy csöpp kis “zöldséghez”. A második sapkához egy tarka gyöngymintás sál dukál. Biztos nem gyöngymintának hívják, de szerintem illik hozzá. Maga a fonal egy kicsit kemény, de nagyon jól mutat. Èljenek a színek!

Fotó: Barna Péter