Vagy mi a fenét utál az, aki „külföldi-fóbiás“?
Aki olvassa a blogomat, az tudja, hogy sokat foglalkoztat az előítélet természete és megnyilvánulásai. Ezt a képregényemet régebben készítettem, de csak most jutottam el odáig, hogy beszkenneljem. Pontosabban most lett megint aktuális az életemben.
Még csak két napja voltam (nem laktam, csak nyaraltam!), Németországban, amikor megindult a lavina, és azóta az előítélet szerves része az életemnek. Sajnos. Könnyebb és szebb lenne nélküle, de velem együtt él, mint sok más baktérium is a kezemen, a belemben vagy a párnámon.
A héten ismét volt egy beszólás, ami elintézte a napomat. Nem azért, mert beszóltak. Azt szoktak néha. Hanem, mert nem volt lehetőségem visszavágni, és ez a legfrusztrálóbb. Egyszerűen beszólt, mikor meghallotta, hogy akcentussal beszélek, aztán levágta a telefont (a kinyomta a mobilt kifejezés sajnos nem elég kifejező). Hívjam vissza, és idegesítsem fel még jobban magam? Ugyan. Jön még kutyára dér, nácira külföldi, gyűlöletre magány, ostobára vész. Ha én most nem is, majd az élet elintézi, mit tegyen a gyűlölködővel.
Aki olvassa a blogomat, az tudja, hogy sokat foglalkoztat az előítélet természete és megnyilvánulásai. Ezt a képregényemet régebben készítettem, de csak most jutottam el odáig, hogy beszkenneljem. Pontosabban most lett megint aktuális az életemben.
Még csak két napja voltam (nem laktam, csak nyaraltam!), Németországban, amikor megindult a lavina, és azóta az előítélet szerves része az életemnek. Sajnos. Könnyebb és szebb lenne nélküle, de velem együtt él, mint sok más baktérium is a kezemen, a belemben vagy a párnámon.
A héten ismét volt egy beszólás, ami elintézte a napomat. Nem azért, mert beszóltak. Azt szoktak néha. Hanem, mert nem volt lehetőségem visszavágni, és ez a legfrusztrálóbb. Egyszerűen beszólt, mikor meghallotta, hogy akcentussal beszélek, aztán levágta a telefont (a kinyomta a mobilt kifejezés sajnos nem elég kifejező). Hívjam vissza, és idegesítsem fel még jobban magam? Ugyan. Jön még kutyára dér, nácira külföldi, gyűlöletre magány, ostobára vész. Ha én most nem is, majd az élet elintézi, mit tegyen a gyűlölködővel.
Van egy mondás ami eszembe jutott :"Az ami vagy , már jutalom és büntetés azért ami vagy ."
AntwortenLöschenSzerintem ne idegesítsd magad .Biztosan sokkal több szép dolog vesz körül .
:)))
AntwortenLöschenA baj csak az, ha valami nem idegesit, hanem bant. Nehezebb kezelni...
tényleg az a baj, h ezzel nem lehet mit csinálni - magamon meg azt vettem észre, ha valaki hasonlóan nyilatkozik meg, pl. egy megjegyzéséből kiderül, hogy valóban, őszintén utál egy embercsoportot, akkor én azt az illetőt azonnal leírom, és ebből már nem tud felállni - a borzalmas az lehet, h pl ügyfeled/munkatársad/szomszédod, mert akkor ezt baromi sok energia lehet kezelni.
LöschenTetszik a képregényed :)
igazad van. Neha bennem is elöiteletek születnek azokkal szemben, akiknek elöiteleteik vannak. Ök az "elöiteletesek" kategoria:)
AntwortenLöschenÖrülök, ha tetszik a kepregeny:)