Jubileumi kép

Gyorsan felteszem ezt a munkámat, mielőtt beköszön a Valentinná vált Bálint nap, és giccsessé válna az üzenete.

Szóval ez az első kombinált technikával készült képem: festettem, batikoltam, nyomdáztam, varrtam és ragasztottam. Mikor elkészült, felvarrtam egy kartonra és vatelinnel kitömtem. 

Az eredeti képen a lámpás nyomdázott volt, és tök jól nézett ki, csak amikor felakasztottuk a képet a falra, akkor vettük észre, hogy ferde… Majdnem megütött a guta a férjem nyugtatgatásai ellenére is (a szándék a lényeg, úgy is fújt a szél stb.), és folyamatosan azt néztem, hogy ez bizony görbe. 

Nem volt mese, leszedni, kivenni, kijavítani. Ez utóbbi több időt vett igénybe, mert nem tudtam, hogyan, de aztán úgy oldottam meg, hogy egy vastagabb oszlopot varrtam rá, ami úgy ahogy kitakarja. Felakasztottuk. Ránéztünk messziről: túl tömény a lila. Szóval bosszankodás, szitkozódás, majd ismét leakasztás és lámpabúra varrás. Ez a pár szó nálam hetekbe telett, de azért csak összejött.

Néhány magyarázat a képhez: januárban volt az 5. megismerkedési évfordulónk, és ez volt az ajándékom a férjem számára. A színek, vagyis a fekete, fehér és lila pedig a szoba hangulatához illeszkednek. Sajnos nem sikerült úgy lefényképeznem, hogy a színeket teljesen visszaadjam, szóval nem ilyen sárgás, mint amilyennek látszik. Ùgy látszik a vaku érzékeny a hypora...

De elkészült végre, és passzol hozzánk és a szobához is.

Èrdekes, hogy itt görbének látszik a lámpás, pedig nem az!

"Mi magunk" vászonra lettünk nyomtatva, és pelenkaöltéssel csupán kb. 4 óra alatt varrtam föl a képet.

A köveket elöször festettem, kivágtam és tisztázás nélkül ragasztottam. Nagyon jó hatásuk lett!

A lila értelme