Ez az egyik kedvenc fénykép kommentem a wiwen meg a facebookon. A mondat kizárólag tenger előtt állós, BIKINI-s képeknél olvasható. Minden egyes alkalommal megdöbbenéssel tölt el, mennyi értelmes nő tölti fel a bikinis képeit a netre, és mennyien gondolják, hogy most nagyon eredeti és egyedi álszerénységgel oldották meg a magyarázkodást a hiúságukra… “Gyarlóság, asszony a neved!” Bocsánat, de ez a helyzet még egy idézetet kíván valakitől, aki kicsit közelebb járt az igazsághoz.
Az én képem esetén ugyan a háttér is jelentős, de a blog megkívánja, hogy valamit az előtérben lévő “dologról” is szóljak. A sapkát most figyelmen kívül hagynám, mert azt vettem (bár annak is megvan a története, ami forralt borral kezdődik), és inkább csak a nyak-kígyóról mesélnék.
Mit is mondhatnék? A kialakulásáról és fejlődés történetéről a novemberi cikkekben már írtam, itt csak még egy mű mutogatásáról, meg az én mesélési igényemről van szó. Ami erről a képről mindig eszembe fog jutni, hogy milyen iszonyatos hideg volt. Erre én a fotó kedvéért levettem a kabátomat, megbámultattam magam a fagyoskodó turistákkal, s ekkor lemerült a fényképezőgép aksija. Szóval, pár percet így vártam december szép vasárnapi délutánján, majd ismét megpróbáltuk a kattintást. Azt, hogy sikerült a kép, csak otthon tudtuk meg, úgyanis a gomb lenyomásával egy időben ismét kikapcsolt a gép. Legalább mégis csak sikerült valami. Más újat nem tudok a kötésmintáról sem mesélni: lásd kék kézelő sál.. Kínos, kínos, mit is regéljek még róla –tudod, mit? Gyönyörködj a Kölni Dómban is, hiszen úgy néz ki, hogy mégis csak a háttér a lényeg!
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen