Sonntag, 18. September 2011

Itt van az ősz…

…meg én is újra. Most, hogy hajnaltól szakad az eső és beszorít a lakásba, ismét elkezdtem barkácsolgatni.
Az első ez őszi gyártmányom egy hosszas ötletérlelés eredménye. Aki ötlettermelő ember, az tudja, hogy vannak a hirtelen jött ötletek, vannak, amik kicsi előkészületet igényelnek és vannak ugye ezek a hosssssszasan születő, nehezen érő ötletek, amik néha akár évtizedekig is bizonytalankodnak.
Ez az ötletem úgy született, hogy, amikor csóró egyetemista voltam, egy barátnőm, aki többet engedhetett meg magának, mint mi, egyszer elcsábított talpmasszázsra. (Eredetileg masszázsra akart elhívni, de nekem az drága volt, ill. energikus emberként nem érdekelt akkoriban semmi nyugis dolog mint jóga meg feszültség-csökkentő masszázs.)
Szóval el is mentem, jót is tett, viszont két dolog miatt nem mentem többet ahhoz a masszőzhöz (ez most nőre is vonatkozik, vagy az csak férfi?). Lehet, hogy az a baj, hogy nem állt be a szája, és ezek a benemálló szájú emberek túl sokat mondanak. 
Ez a hölgy két dolgot mondott, ami megmaradt bennem (vagyis nem sok…): 1. közölte a fájó pontok nyomogatása közben, hogy nem mondja meg, melyik szerveimre kell odafigyelnem, mert ő senkinek nem szokta megmondani. Kérdem miért. Azt mondja csak. Mondom, pedig lehet, hogy segítene vele az embereken. Azt mondja, de lehet, hogy inkább megrémítené őket. Szerintem ez egyáltalán nem professzionális, és kb. olyan, mintha a fogorvos azt mondaná, hogy nem mondja meg, miért fáj a fogam…
2. Közölte, hogy naponta CSAK 10 percet kellene foglalkoznia az embereknek a talpmasszázzsal és az sokat segítene rajtuk. Ezt egyébként abban a korszakomban mondta, mikor teljesen be volt táblázva a napom, de még a fodrász is 10 percet javasolt a hajam ápolására naponta, akárcsak a kozmetikusom a bőrömre
stb. stb. Kiszámoltam, hogyha mindenre időt fordítottam volna, ami hasznos, ami kötelező és amit szeretek, akkor már túljártam volna a napi 24 órán.

De a masszőr hölgynek ez a második mondata valamiért mégiscsak megmaradt bennem.

Tavaly, vagyis 10 évre rá, voltam másodszorra (és véletlenül) talpmasszázson, és az alig 20 éves kínai kislány, aki gyakorlottnak látszott, az összes fájó pontnál elmondta, hogy milyen központot érintett. Ekkor ismét eszembe jutott az említett hölgy, akit bár nem értettem meg, de ráébresztett arra, hogy a talpmasszázs tényleg kell nekem.

Aztán rá fél évre rá a Rajna parton voltunk, mikor arról beszélgettünk a  férjemmel, hogy az ember lába annyira elkorcsosult, hogy már alig bír mezítláb mászkálni, főleg nem a kavicsokon, pedig pl. az őskorban nem volt cipő. Ès ezt a hihetetlenül ellenálló testrészt így tönkretettük. Ekkor szikra pattant az agyamban, felálltam, és közöltem, hogy csinálok egy masszázs szőnyeget. Elkezdtem kavicsokat gyűjteni, amit később a költözés miatt az Isar partján folytattam, míg meg nem találtam a megfelelő “ szőnyeg alapot” is. Ez egy fürdőszobai kilépő ( 4 Euro)  lehet, amire felragasztottam a kisebb-nagyobb kavicsokat.

Most ott áll a fürdőszobában, és fogmosás közben –még csak oda sem kell rá figyelni- lehet egy picit taposni rajta.

Következtetés: néha nem baj, ha egy mondat bosszant, mert még a végén valami jó sül el belőle…



3 Kommentare: