Fonalas tapasztalat

Képzeljük el, hogy előveszünk egy új receptet, hogy valami finomat főzzünk. Meg vannak adva a hozzávalók, meg az adagok. Nyilván a recept leírásnak megfelelően fogom összedobni a finomságot, és legfeljebb csak annyit változtatok, amennyit az ésszerűség meg az ízlésem megkíván. Előfordul, hogy nekem sok, vagy kevés benne egy hozzávaló, de alapvetően közel járok a saját ízvilágomhoz.

Ha most pedig ezt az ételreceptet egy transzformáló gép átalakítaná a kötés leírások nyelvére, akkor ez az étel: 1. hatalmas adag 2. rettenetesen sós/édes/csípős lenne. Hogy miért?

Mert eddigi tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy a kötésleírások gyakran túloznak és megalomániások. Például: ha ott áll a méretnél, hogy 36-40-es, az már gyanús. Aztán, amikor azt írja egy bolero gallérjánál, ami körbefut a háton, hogy szedjél fel 202 szemet, majd szaporítsd be az első sorban minden harmadikat, akkor kirobban belőlem a kérdés, hogy minek??

Ez egy őrült nagy mennyiség, amit eleinte nem értek. 

Aztán szép lassan ezt is megértettem. Amikor elkészült az egyébként gyönyörű darab, akkor láttam meg, hogy a sejtésem beigazolódott: olyan nincs, hogy S-L méret egyben.

Ebben az esetben csak L létezik, amibe 8 vagyis nyolc darab gombolyagot vettem. Azért hangsúlyozom ki, mert, aki ismeri az árakat, az tudja, hogy ez kész vagyon! Nyolc gombolyagból pedig már egy pulóvert is lehet készíteni, nem ám, hogy egy bolerót! Egyébként a gyakorlatban elég volt 6 és fél gombolyag hozzá, de akkor is! Kénytelen voltam a leírást átírni és “életszerűvé” tenni. Aztán meg bosszankodni, hogy nem tudom hordani a bolerót, annyira nagy.

Ez nem az első eset, hogy azt tapasztalom, hogy a kötés leírásokban nemcsak érthetetlen a nyelvezet, de túl sok fonalat is írnak, pedig meg lehetne oldani kevesebbel-olcsóbban is. Ùgyhogy csak odafigyelni, mert ez is csak egy üzlet!

Ès a bolero sorsa? Mint mindig ilyen esetben, más fog neki örülni.

Variációk egy karácsonyfára II.

Hát, csak nem jött össze a sorozatom a karácsonyfákról. Elkapott valami nyavalya, így az ünnepek előtt nem tudtam összeállítani, amit akartam. Még jó, hogy az ajándékok már régen készenlétben álltak, különben nagyon kínos helyzetbe kerültem volna.

Na, de sebaj, bepótoljuk, ami elmaradt, és íme a következő jelöltünk: Ő egy ún. filcfonalból készült csoda. Azért mondom, hogy csoda, mert az ember megköti, amit akar -ez esetben egy fát, vagyis a gyakorlatban egy kúp alakot-, majd kimossa 60°-on, és tádáám: összemegy, és kifilcesedik. Most lehetne mondani, hogy akkor olyan, mint a gyapjú, de ez “tudatosan” megy össze, vagyis arra való, és szépen filcesedik. (Kár, hogy nem csináltam előtte-utána fotót, de ez is csak most jutott eszembe.)

Az eladó néni azt mondta nekem, hogy úgy kössem, hogy 30%-kal fog összemenni a tervezett alak. Nekem volt az 50 is. Soha nagyobb bajt: jó lesz karácsonyfa dísznek.

Ha pedig a karácsonyfánál tartunk, és valaki csodálkozik, hogy ez a kis vacak mitől lesz karácsonyfa, hát elmesélem: mikor kimostam a fácskát, vizesen még formázható volt, és több alakra is igazíthattam. Olyan, mint pompom. Ha akarom karácsonyfa, ha akarom harang, vagy egy kifordított bunda kucsma... Èn most a harangot választottam, mert karácsonyfám már volt. Akkor is, ha karácsonyfát ígértem. Pont. Mindenki azt készít belőle, amihez kedve szottyan.

Azoknak, akiknek felkeltettem az érdeklődését a filcfonallal kapcsolatban, ide linkelek egy képet: filcfonal

Nyilván első látásra semmit nem árul el magáról, de remek dolgokat lehet belőle készíteni! Èn is csináltam 4 "kúpot", jól el is osztogattam Karácsonykor, és vad színei miatt jamaicai-karácsonyfának neveztem el őket. Nekem ez a szolíd kék és zöld szín kombináció jutott.

Struktúrák, hurkák, megjegyzések

Ezt a komplett kis szettet a barátnőmnek készítettem Karácsonyra. A gyönyörűséges benne, hogy a fonal kb. 4 különböző struktúrát (hullám, hurka, szösz, szöszös hurka) és -fénytől függően- kb. 4 színt (élénk kék, sötétkék, lila, barna) rejt magába. Ki hogy nézi.

Nem volt meglepetés, hanem megbeszélésre készült. Két kérése volt a barátnőmnek: 1. a sál akkora legyen, hogy éppen csak körbeérjen a nyakon, de már ne púposodjon a gombolás alatt 2. színben menjen az új kabátjához.

Az elsőben biztos voltam, hogy nem sikerült teljesíteni, és kicsit hosszú lett a sál, a másodiknál pedig abban voltam biztos, hogy a kék kis barna beütéssel nagyon feldobja majd a négerbarna kabátot. Négerbarna... Hát, mert a sötétben, egy nagyobb gyertya mellett és a forralt bor gőzén keresztül néger barnának néztük az új kabátot.

Mondanom sem kell, hogy pont fordítva lett a dolog. A sál teljesen optimális lett, viszont a szín kicsit mellé ment. A kabát, ha most jól láttam, akkor inkább khakizöld színű, de mivel közösen állapítottuk meg a nem létező árnyalatot, a felelősséget így nem vállalom. Egyébként is mindegy, mert nagy volt az öröm, és a dicséretek sem maradtak el.

Megjegyzés: A kép egyébként január 1-én készült, ami az év legcsúnyább napja utca- és társasházi lépcsőház-esztétikai szempontból, ha lehet érteni, mire célzok. A fotózás után haza is menekültünk a különböző objektumokon keresztül.