Kétnyelvű sas/Zweiköpfige Adler sind manchmal zweisprachig

Hirtelen vagy megfontolt ötlet-e, nem tudom, de mától kétnyelvű lesz a blogom, hogy a németajkú olvasók is értsék a leírásokat. Szóval még több hibaforrás lesz a szövegben.

Plötzliche oder gut überlegte Idee ist es, das weiss ich nicht, aber ab heute schreibe ich meine Blogseite sowohl auf ungarisch als auch auf deutsch, damit auch meine deutschsprachigen Gäste die Beschreibungen verstehen. Grammatische Fehler sind also bald Stammgäste bei mir.

Fali ékszertartó/ Wandschmuckhalter

Ismét egy régóta keresett ötlet megoldása látható itt. A Toomban vettem ezt az éjjeliszekrény ajtót, csavartam rá pár kampót, meg akasztót, a fekete festék adta neki a peppet, és készen is van az ékszertartó. 


Wieder eine alte Idee wurde hier verwirklicht. Ich habe im Toom diese Schränkchentür gekauft. Dann habe ich Schrauben und Haken daraufgedreht, danach habe ich mit schwarzer Farbe den letzten Pepp gegeben und voilá! der Schmuckhalter ist fertig.

Ez az egyik kedvenc sarkom a lakásban: a nőci-sarok. Két falmélyedés között van, és csak akkor látható, ha elmegy mellette az ember. Már, ha elmegy, mert eddig mindenki megállt mellette, hogy elidőzzön pár percig itt...

Diese Ecke ist meine Lieblingsecke in der Wohnung: die "Chica-Ecke" . Das ist zwischen zwei Wänden, und lässt sich nicht von überall sehen, nur wenn man vorbeigeht. Wenn man überhaupt weitergehen möchte, statt ein Paar Minuten hier zu verweilen...

A filmjelenetes nyaklánc csermákdesign, a magasfeszültség-fülbevaló pedig Flammart. /
Die Kette mit der Filmszene ist von csermakdesign, die Ohrringe mit dem Hochspannungssymbol sind von Flammart.

Csíkos alátét

Ennek a csíkokból összeállított valaminek a leírását itt találtam. Eredetileg szőnyegnek készült, mert már nagyon bosszantott, hogy nem találok lila szőnyeget (ez legyen a legnagyobb bajom az életben). Gondoltam, ha nem tudok venni, akkor megcsinálom magam. A ciki csak annyi az egészben, hogy készítés közben egymás után jöttek elő a problémák:

-bármernnyire is precíz szerettem volna lenni, a csíkok nem teljesen egyformák, és kicsit bénán néztek ki egymás mellett

-az összeillesztés és a ragasztás elég sok időt vett igénybe, és közben a ragasztópisztoly teljesen átforrósodott, a ragasztó össze-vissza folyt (ezt a variációt ki is dobtam, mert randa lett)

-újra nekilendültem egy textilragasztóval, ami nem volt éppen olcsó, és azzal már jobban ment, de:

-ahhoz, hogy tartása legyen a tervezett darabnak, nagyon szorosan kellett a csíkokat egymás után csavarni és sokáig szorítani, hogy a ragasztó hasson, de így is előfordult, hogy ha elengedtem, akkor szétesett a darab, annyira nagy volt benne az ellenerő vagy mi

-ezt úgy oldottam meg, hogy el kezdtem gombostűzni a végeket, de akkor meg a szélek pöndörödtek fel...

Nagy nehezen elértem addig, hogy rá tudjak állni, és ki tudjam próbálni, hogy bírja-e a strapát, ha rendszeresen használjuk. Nem bírta. (Itt elérkeztem egy ponthoz, hogy megfogadtam, először jól átgondolom, hogy valami könnyen elkészithető-e vagy sem, s csak aztán állok neki ekkora hévvel...) Ùgyhogy úgy döntöttem, hogy alátét lesz belőle –annak viszont csini lett.