Tavaszváró

Nálam nyíló virágok helyett egy vastag, meleg duplasál/csősál van a palettán. 

Ìgy jár ugye, aki a popsifagyasztó hidegben elkezd valamit, aztán nem ér rá befejezni. Mondjuk az is igaz, hogy a sál hossza zabálta a fonalat, és a mintát is figyelnem kellett. Ès ha már minta: ezt úgy nevezetem el, hogy “kidőlök a sorból”-minta. 

A színkombináció merész, de nem vagyok a piros-fekete híve, nekem az egy túl egyértelmű kombináció. Egyébként az én világomban a piros és a rószaszín is összefér, de ez nyilván egyén kérdése. Van pl. egy barátnőm, aki szinte mindig piros feketében van, és nagyon illik hozzá, mert karakán csaj. 

Ha viszont most kinézek az ablakon, azt hiszem  a tél és a kötés időszaka nálam befejeződött (bár van még egy boleró-kezdeményem maradék fonalakból, majd meglátjuk…).

Tessék a gyümölcsöt!

Ezt a képregényt, vagy inkább rajzos szociológiai megfigyelést már régebben készítettem, és most találtam meg újra. Imádok régi rajzokat találni és elemezni, hogyan gondolkodtam korábban- mi maradt ugyanolyan, és mi változott.

Ezt a rajzomat azután készítettem, hogy Pestről Kölnbe költöztem, és feltűnt a "kulturális hangnem" különbség. Egyiket sem tartom szimpatikusnak, de érdemesnek tartottam megemlíteni vagy valahol lejegyezni.

Pesten utáltam, ahogy a kofák beszéltek az emberrel; mogorva, ellenséges hang. Németországban pedig a csilingelő túlzás idegesít az őszintétlenségével. Nem tudom, ki hogyan látja ezt a dolgot, nekem így jött le.