Samstag, 21. Januar 2012

Utálom, hogy nem innen származol

Vagy mi a fenét utál az, aki „külföldi-fóbiás“?

Aki olvassa a blogomat, az tudja, hogy sokat foglalkoztat az előítélet természete és megnyilvánulásai. Ezt a képregényemet régebben készítettem, de csak most jutottam el odáig, hogy beszkenneljem. Pontosabban most lett megint aktuális az életemben.

Még csak két napja voltam (nem laktam, csak nyaraltam!), Németországban, amikor megindult a lavina, és azóta az előítélet szerves része az életemnek. Sajnos. Könnyebb és szebb lenne nélküle, de velem együtt él, mint sok más baktérium is a kezemen, a belemben vagy a párnámon.

A héten ismét volt egy beszólás, ami elintézte a napomat. Nem azért, mert beszóltak. Azt szoktak néha. Hanem, mert nem volt lehetőségem visszavágni, és ez a legfrusztrálóbb. Egyszerűen beszólt, mikor meghallotta, hogy akcentussal beszélek, aztán levágta a telefont (a kinyomta a mobilt kifejezés sajnos nem elég kifejező). Hívjam vissza, és idegesítsem fel még jobban magam? Ugyan. Jön még kutyára dér, nácira külföldi, gyűlöletre magány, ostobára vész. Ha én most nem is, majd az élet elintézi, mit tegyen a gyűlölködővel.





Montag, 2. Januar 2012

Karácsonyi puhaság

Ès még egy sál Karira. Nagyon szép a mintája, remélem jól látszik. Rájöttem, hogy szeretek mintáknak fantázia nevet adni. Ez itt: Villámként cikázó. Az elején csak SS jeleket láttam benne (bocsánat), de a végén már nagyon tetszett.