"Ide véle!“

Mostanában ez a mondat ugrik be nekem a Karácsonyról. Tudom, hogy most azon kevesek közé tartozom, akik ezzel megbotránkoztatják azokat, akik kitartanak a Karácsony mellett. 

Èn feladtam. Nekem ez, ami folyik sok, bosszantó, rossz útra terelt. Alig várom, hogy kiüresedjenek a boltok (mármint az emberektől, nem az árutól), hogy ne életbevágó legyen a körülöttem élők vásárlása, hogy ne tolakodjanak, hogy ne vegyenek fölösleges kütyümütyüket, hogy befejezzék a karácsonyi dalok játszását a rádióban, hogy ne kelljen nyakattörve rohanni a családhoz, mert úgy “illik”, és várom, hogy kipihenjük magunkat és eltűnjön a giccs. Nézem az embereket, és nem értem őket. Nem is akarom. Ahogy a kölniek mondják: Jeder Jekk ist anders. Vagyis mindenki másként bolond.

Ennek szellemében kívánok sok pihenést és nyugalmat Jézus születésének napján, amiből rekordevési és -ajándékozásos családi ünnepeket csináltunk.

 A kép az idén elhunyt komikus, Loriot "Német karácsony" c. filmjéből való. Èrdemes megnézni!

Vatelin-traktor és a fotógömbök

Avagy az idei ajándék termés:

Traktorszerető unokaöccsnek egy "saját" traki:

Képek a gömbben: Családtagok régi és a másik oldalán mostani képei. Ötlet a kedvenc kreatív oldalamról: innen. Tettem rá még csili-vilit az aljára, hogy ünnepibb legyen.

Horgolt és kötött nyakláncok

Hogy ne legyen unalmas a téli szerkó sem:

Elfelejtett szülinap

Azért eszembe volt, de hagytam elfelejtődni. Pont a napokban gondolkodtam azon, hogy még egy ünnep decemberben, és nem bírom tovább. Az tök jó, hogy nem kell vennem semmit a tömegnyomort szidva, mert olyan ajándékokat találtam ki, amiket meg lehet rendelni és el lehet készíteni (később megmutatom miket), hát erre kiderül, hogy még blogszülinapom is van. Volt. December 7-én. Karácsonyi hajtás előtt. Miért nem nyáron kezdtem el blogolni, akkor alig van szülinapos, névnapos a környezetünben… Ez van, elszállt, gyertyafújás nélkül. Viszont öröm az ürömben, hogy még nem adtam fel, még csinálom. Igaz olvasóm az nem sok van, de legalább egy helyen láthatom, amiket egy év alatt készítettem, és nem tȕnnek el nyomtalanul. Hát, akkor éltessük az ötletelést mégiscsak egy kicsit!

Borgőzös boszorkánykonyha

Ìme a 2. ádventünk eredménye:

tojáslikőr (gyönyörű vaníliapontokból úszó karikával a tetején: isteni lett, de a fele már -éppen ezért- készítés közben elfogyott), 

eperlikőr (3 hétig érnie kell, egyelőre baromi erős, de lenyűgöző színű), 

narancs- meg citromlikőr (már ajándéknak is mutatós a színeivel, a csillagánizzsal, meg a kardamom cukorral –és még szebb lenne, ha a cukor fele barna lenne), 

olajba eltett szárított paradicsom kapri bogyóval meg oregánóval (Anyukámnak annyira bejött, hogy önmagában eszi, míg hasgörcsöt nem kap) 

és  na igen... a mostohagyerek, az elcseszett narancs lekvár. Itt már maga a recept is gyanús volt -1 kg cukrot írt 2 kg narancshoz. Èn csak felét öntöttem hozzá, de így is iszonyat édes lett. Vizeztük, wishkeyztük, narancslével spricceltük, de hiába – tényleg pocsék lett! Ráadásul tiszta folyós is, úgyhogy 2 csomag zseléfixet is belenyomtam, de ez utóbbi már csak a kegyelemdöfés volt. Valószínűleg tortazselének fogom majd felhasználni, bár nem szoktam tortát csinálni. Akkor meg nem tudom. Ötletek?

De hogy ne ilyen negatívan zárjam ezt a varázst: képzeljétek el ezt az eper-whisky-narancs-szegfűszeg felhőben úszó konyhát! Hmmmmmmmm!