Visszaszámlálás

Nemsokára hivatalosan is beindul a webshopom, ami elsősorban Németországban lesz elérhető… Addig titokzatoskodom...

Levegővétel éééés: dühkieresztés

 

Az egyik legfrusztrálóbb dolog a világon, amikor kiderül, hogy olyan program VOLT a városban, amiről, HA időben értesültél volna, akkor

- ugráltál volna örömödben, mint anno a bubifrizurás lányok a Beatles-koncerten,

- úgy izgultál volna előtte való nap, mint egy kislány a szülinapján,

- két napig pirítóst ettél volna, hogy biztos elég pénz legyen nálad,

- kiszélesedett volna a horizontod, mert más technikákat is láttál volna,

- új ötleteket kaphattál volna és továbbfejlődhettél volna.

Mindezeket átéltem volna, ha tudom, hogy a legnagyobb nemzetközi kézimunka vásár van Kölnben… De nem tudtam, mert ebben a városban nincs egy normális információs közeg: ami nálam pl. a plakátot jelenti.

Mert itt olyan kevés a kreatív ember, hogy gondolták, eh, úgyis csak külföldiek jönnek, azokat meg értesítjük? Vagy hogyan gondolkodtak a szervezők??

Mert azt láttam, hogy ha bútor, sajt, meg erotika kiállítás van, ahhoz van plakát. Mert a zabálás meg a cicis nénik azok mindenkit érdekelnek, de a kreatívkodás az háttérbe szorul. Grrrr. Diszkrimináció.

Mit lehet ilyenkor csinálni? Megnyugtatni magunkat: vagyis körülnéztem, és a képek alapján (amit a Barka honlapján láttam) nem igazán volt olyan modell, ami felkeltette volna az érdeklődésemet, vagy azt mondtam volna, hogy na, ez profi! Alapvetően gépi kötésű dögnehéz pulóvereket láttam unalmas mintával. Vagyis nem gond, hogy nem mentem. Ha pedig az árakra gondolok: itt, Kölnben egy tiszta gyapjú/pamut fonal (5 dkg) 7 EUR-ba kerül, akkor el tudom képzelni, mennyi lenne a vásáron... 

Szóval, megnyugtattam magam, és továbbra is a neten nézegetem az új ötleteket.

Nyulas ünnep

Na, nem azért a nyúl ünnepe ez a stóla, mert közeleg a húsvét, hanem, mert ő a kísérleti nyulam ez ügyben. Aztán, mivel elkészültem vele, ezért ez nekem ünnep.

Elég sokáig tartott, ugyanis valami nem stimmelt a fonallal, és először is túl rövid lett, aztán meg nagyon szorosan kötöttem össze a két darabot. Aztán azt gondoltam, hogy így nem adhatom oda a születésnaposomnak, mert nagyon béna és hordhatatlan, így lebontottam a feléig, vagyis az összefércelésig, és egy irányba kötöttem tovább, amíg fonalam volt. Mellesleg fonal: nem találtam olyat, amilyet kerestem, így egy zoknifonalat kaptam az eladótól. Gondoltam, érti a dolgát. Később rájöttem, hogy valószínűleg mégsem, mert sztreccses fonal volt, és nem tudtam rendesen blokkolni… Még jó, hogy egyáltalán tágult.

Végülis tele van hibával, de ez az első stólám, ráadásul kínnal és keservvel összehozott stólám, ezért valahol büszke vagyok rá.

Aki járatos a fonalas blogokon, az már felismerte (khm, nem biztos), hogy ez a Barka kötősulijának a Vénusz stólája (Edinás kivitelben).

A sáltű Kricsár Annamaritól van, akit csak ajánlani tudok!